46840. lajstromszámú szabadalom • Újítások monolinerendszerű matricaszedő- és soröntőgépeken

— U — (159) vonalzó szolgál, mely az öntőtuskóba van ágyazva és a (164) forgattyúcsap (39. ábra), valamint a (163) hasíték segélyével a matricák egy horonysorába beszoríthatok. Ezzel egyidejűleg a (155) továbbítóvonalzó a (165) bütyök segélyével a (156) lejtőkön hátratolatik. A sor öntésének befejezése után a (164) forgattyúcsap a (159) igazítóvonalzót ismét vissza forgatja, mire a matricák osztása következik. Az üres kocsi tovamozgásánál a továbbítóvonalzó a (167) ütközőbe ütközik és ezáltal ismét előretolatik. A 40—44. ábrákban föltüntetett vonalzó-és matricaszerkezet más módon oldja meg a föladatot. Ezen esetben a fölfogó hornyokon kívül külöri igazítóhornyokon vannak elrendezve. A 40. ábrában fölváltva fölfogó- ' és igazítóhornyok vannak egymás fölött elrendezve, mimellett a fölfogóhornyok hasábalakúak és az igazítóhornyok kúposak lehetnek. A 41. ábrában az igazítóhornyok a matrica képoldalán vannak kiképezve és pedig a képhornyok külső részeinek fölhasználása mellett. A 42. ábrában a (174) igazítóhornyok a (175) fölfogóhornyokon belül vannak kiképezve. A 43. ábra oly matricát mutat, melynél a fölfogó- ós az igazítóhorony egyetlen mélyített horonnyá van egyesítve. A gyűjtő kilincsei oly módon vannak beállítva, hogy ezen kilincsek a hornyoknak csak külső részeibe kapaszkodnak be úgy, igénybe. A 44. ábra a matricák ezen fajtájához alkalmazott vonalzót matatja. A gyűjtőütköző által a csúcsvonalzóra tolt matricák gyűjtése és arányosítása a (171) vanalzórészen történik, mely a hornyokba egészen a horonyfenékig bekapaszkodik. Ha a sorkocsi a matricasort ezután tovább vezeti, akkor a matricasor a középső (172) vonalzórészen csúszik, mely oly mélyen fekszik, hogy a matricák háthornyainak csak külső részei csúsznak ezen vonalzórészen, míg a leöntés után a (173) vonalzórész képezi a vezetéket, mely a hornyokat ismét egészen kitölti. A kilincsek által való fölfogásnál és a vonalzón való csúszásnál tehát a hátcsapoknak és a háthornyoknak csak külső részei, míg a kiigazításnál és a leöntésuél azoknak belső részei vétetnek igénybe úgy, hogy a külső csaprészek kopása az öntött sorok pontosságát nem befolyásolja. A 45. és 46. ábra a vonalzó egy másik kiviteli alakját mutatja. Ezen vonalzó mélyített háthornyokkal ellátott matricákhoz alkalmaztatik és a (176) vonalzó nincs a 44. ábrán látható módon kivágva, hanem három helyzetbe beállítható. A vonalzó mozgatását és beállítását a (179) hornyolt tárcsa létesíti és pedig emeltyűk, rudak és (178) forgattyú segélyével, mely utóbbi egy tengely útján a (177) forgattyúcsapot mozgatja. A matricák gyűjtésénél és továbbításánál a vonalzó középhelyzetet foglal el úgy, hogy a matricák hátcsapjai'i nak* csak külső része csúszik a vonalzón. Ha a sor az öntőtuskóba bevezettetett, akkor a vonalzó egészen a hornyokba hatol és a matricákat kiigazítja. A sor öntése után a vonalzó a kornyokból teljesen kilép és külső jobboldali helyzetébe mozog, mimellett a matricákat szabaddá teszi úgy, hogy most a matricák oszthatók. A matricák osztására a 47—56. ábrákban föltüntetett osztókészülék szolgál. Legelőször a matricasor szétbontatik, az ékközök kihuzatnak és a matricák lehuzatnak úgy, hogy a matricák talpvégükkel ugyanazon magasságban állnak. Ezen időben a 3 és (4) lemezek a (2) osztósínekkel a (8) emeltyű által, a (14) szánba betolattak és a (14) szán az említett részekkel együtt a (15) vezeték mentén a (16) lánc illetve a (21) fogasrúd által hajtva, lefelé mozgattatott úgy, hogy az (1) osztótűk a 48. ábrán eredményvonalakkal rajzolt , helyzetet foglalják el. A (8) emeltyű görgője emellett a (7) görgővezetékből kilép. A lefelé mozgásnál a (27) rúd csúcsa a (15) vezeték (30) hasítékába belép úgy, hogy a (26) retesz becsattanhat és az (1) tűk mellső helyzetükben elreteszeltetnek. Ez azért szükséges, mert az (1) tűk csak fölső helyzetükben végezhetnek előre- és hátra-mozgást. Most a matricasor az osztóhelyre halad, mimellett az első csoport matricái, melyek kampója a kép