46805. lajstromszámú szabadalom • Osztályozókészülék

— 30 — akkor a (w) kontaktus az áramforrás másik pólusát képező (y) kontaktussal érintkezésbe jut. Az így előálló zárt áramkör a a elektromágnest gerjeszti, mely viszont a leeső munkadarabok vezetésére szolgáló (C) hüvelyben lengethetően ágyazott, villaalakúan kiképezett (D) horgonyát magához vonzza, melyet kitérített helyzetében az'(E) csúszó rúgó akkor is megtart, ha az áramkör uz (u) karnak az (A) excentrikus tárcsa által történt fölemelése következtében meg is szakíttatnék. Az emelőként kiképezett horgony normális állásban van, vagyis nyitott áramkör esetén élszerűen alakított fölső szélé vei a munkadarabokat levezető csatorna (g) nyílásának egyik oldalára támaszkodik úgy, hogy az ez esetben mért és a kívánt dimenziónál nem kisebb munkadarabok a horgony egyik fölülete mentén (az ábrában . baloldalon) egy lent elhelyezett (F) edénybe esnek. Ha most a kelleténél kisebb vastagságú munkadarab jut a (v) mérőszög alá, az (u) kar mélyebbre sülyedhet, a (w) kontaktusszög érintkezésbe jut az (y) kontaktussal, zárt áramkör keletkezik, minek következtében a horgony akként fordul el, hogy éle a (g) nyílásnak másik oldalára jut, mely helyzetében az (E) csúszó rúgó addig tartja meg, míg a (h) tolattyú a megmért munkadarabot eltolja és az (a) nyíláson át a horgony másik (a rajzban a jobb) fölülete mentén a (G) edénybe esik. A gép további mozgása alatt a (D) horgonyt az (A) excentrikus tárcsa, vagy esetleg a reá erősített (H) kar az (F) rúgó ellenében normális állásába visszafordítja. Ily módon a helyesen és a kelleténél kisebbre méretezett munkadaraboknak önműködő osztályozását érjük el. Tapasztalás szerint görbe fölületű munkadaraboknak forgó korong, vagy szalag segélyével a mérőszöghöz eszközölt szállításánál azok kis fölfekvési fölületük, valamint a köztük és a szállító eszköz között lévő kis súrlódás miatt a gép helytálló falai mellett torlódnak és megállanak, mialatt & szállító fölület alattuk elvonul anélkül, hogy azokat magával vinné, továbbá a domború tárgyak könnyen elbillenek, ha a mérőszög nem teljesen centrálisán éri őket úgy, hogy nem a fölfekvő fölületekre merőleges helyes vastagságot mérjük, hanem egy ferde iránynak megfelelőt úgy, hogy helytelen mérési eredményt kapunk. A mérőeszköznél föllépő ezen két igeu kellemetlen hibát elkerülendő következő berendezéseket foganatosítjuk, melyek kiviteli alakját a 3. és 4. ábrák tüntetik föl. Az (u) emelőre (i) kar van erősítve, amelyben (k) lengő kar (j) tengelye nyer ágyazást. Ezen (k) kar (1) szabiid végével a (c) forgó korongra vagy szállító szalagra fekszik és az (u) emelő mozgása alkalmával ferdén leélezett elülső (1) végével a munkadarabokat a korongon, illetőleg a szalagon ide-oda mozgása következtében állandóan fölkavarja és így torlódásukat megakadályozza, illetőleg a folytonos szállítást biztosítja. Domború vagy homorú fölületű munkadaraboknak' a mérőszöghöz vezető csatornában, de különösen a mérőszög alatti fölbillenést azáltal akadályozhatjuk meg, hogy a csatorna szélén túlnyúló (m) vezető léceket alkalmazunk úgy, hogy a munkadarabok elbillenése a mérőszög excentrikus érintkezésénél sem következhetik be. Ezen excentrikus érintkezés akkor jöhet létre, ha a munkadarabok nem teljesen egyenlő átmérőjűek és ezáltal ezeket a (h) tolattyú a kelleténél előbbre vagy hátrább tolja. Az (m) vezetőlécek helyett a csatornát teljesen befödő, közvetlenül a munkadarabok fölött fekvő lap is alkalmazható, melyen csak egy kis rés van a mérőszög számára szabadon hagyva. Ha ez utóbbi nem teljesen centrikusán éri a munkadarabokat úgy, minthogy a munkadarab elfordulása lehetetlen, a nyomóerő egyik komponense a munkadarabot kissé eltolja addig, míg a mérőszög a középre vagyis a munkadarab legmélyebb pontjához jut és így a helyes vastagságot méri. Világos, hogy a gépnek és egyes alkatrészeinek konstruktív kiképzése a mindenkori kívánalmaknak megfelelően változtat-