46759. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és készülék fémcsövek, rudak és hasonlók előállítására

— 3 — közé való behelyezése után ismét meghúzatnak. A (c) hengerköpenyek az (f) főtengelyeken ülnek (1. és 2. ábra), melyek a gépállványzat csapágyaiban vannak ágyazva. Az (f) tengelyek az (i) szíjtárcsáról a (g) és (h) fogaskerekek segélyével ellentétes irányokban forgattatnak. A gép köpenye célszerűen két részből áll és (k) kiugrásokkal van ellátva. A köpeny két részét a (k) kiugrásokra helyezett (m) gyűrűk tartják össze. Az (f) főtengelyek az (n) ékek segélyével szintén beállíthatók úgy, hogy a hengercsoportok egymáshoz közelíthetők vagy egymástól eltávolíthatók. Ezenkívül (o) rúgók vannak elrendezve, melyek a gép járását bizonyos fokig rugalmassá teszik. A hengerek (b) tengelyein (p) fogaskerekek vannak elrendezve (1. ábra), melyek egy gyűrű belső fogazásába kapaszkodnak. Ez a gyűrű a (q, r) részekből áll (8. ábra). Az (r) rész eltávolítható, mire a hengerek könnyen levehetők, anélkül, hogy előbb a főtengelyt e célra ki kellene venni, amenynyihen a hengereket addig forgatjuk, míg az (r) rész eltávolítása által képezett nyílásba kerülnek, mire a hengerek kihúzatnak. Ezenkívül a (q, r) gyűrű most leírt kiképezése megengedi, hogy a főtengelyt kivehessük, amennyiben a tengelyt az (r) rész eltávolítása után a 2. ábrabeli homloknézet szerint a (48) nyíláson át a gépből bal oldal felé kihúzzuk. A gyűrűn belül fekvő fogashajtás megvédésére a gyűrű egyik oldalán az (s) lemez (9. ábra) van elrendezve, azonban szükség esetén a gyűrű szembenfekvő oldalán is egy hasonló lemez rendezhető el. A föltüntetett kiviteli alaknál a gép mindegyik oldalán egy (q, r) gyűrű van elrendezve. A gyűrűk csak a gép működése közben hozatnak a kellő helyzetbe és pedig oly módon, hogy a (p) fogaskerekek planetakerekek gyanánt hatnak és a hengereket a főtengelyek forgásának mértékében forgatják, mimellett azonban a hengerek a fölösleges igénybevételek elkerülésére függélyes irányban eltolódhatnak. Fölösleges igénybevételek föllépésénél és ezeknek a főtengelyekre való átvitelénél az (u) és (v) nyirórészek (1. és 2. ábra) között levő (t) acélgyűrű elnyiratnék, miáltal az erők csökkenek, még mielőtt a hengerek megsérülnének. A most említett biztonsági berendezés helyett azonban más alkalmas j biztbnsági berendezések is alkalmazhatók. A (w) munkadarabot (11. ábra) alkalmas segédeszközökkel egy tövisre erősítjük, melynek vége oly módon van kiképezve, hogy az (y) előretolófej (2—4. ábrák) kivágásába illik és az előretolófejjel együtt forgattatik. Ez a fej (z) rúgókkal (3. ábra) van ellátva, melyek a továbbítószerkezet és a munkadarab közötti kapcsolatot rugalmassá teszik. Az előretolófejnek a tövissel szembenfekvő végén a csavarmenettel ellátott (1) rúd van megerősítve (3—5. ábrák), mely alkalmas módon van ágyazva és melyhez a (3) emeltyű segélyével a (2) csavaranyarész fektethető. Az (1) rúd a főtengelyekről alkalmas hajtások által mozgatott (4, 33, 22) fogas- vagy dörzskerekek segélyével forgattatik, mely kerekek közül a (22) fogaskerék az (1) rúdra van fölékelve. A kerekek a forgás szabályozására az (5) kézi emeltyű segélyével működtetnek vagy működésen kívül helyeztetnek. Ha a (2) csavaranyarész a rúdra fekszik, akkor a rúd előretolatik. Minthogy a munkadarab csak akkor tolandó előre, amikor a hengerek nem hatnak reája, és minthogy az előretolószerkezet folytonosan üzemben tartandó, ennélfogva az előretolófejen vagy előtéttengelyen oly (6) rúgóskapcsolás (3. és 4. ábra) van elrendezve, melynek rúgója a forgatónyomatékot csakis azon kisebb ellenállásnál képes átvinni, melyet a munkadarab a hengerlési szünetekben az előretolás ellen kifejt, vagyis amikor a munkadarab úgyszólván üresen előretolható, míg ellenben azon nagyobb ellenállásnál, mely akkor keletkezik, amikor a munkadarabokra a hengerek behatnak, a kapcsolás rúgója a forgatónyomatékot képes átvinni. Ugyanezt a hatást szíjfeszítő- ós szíjkiakasztóberendezések által is elérhetjük. Hogy a munkadarab előretolása megsza-