46751. lajstromszámú szabadalom • Rúgós hajtómű
Az (1 és 2) rugókat tartalmazó (a és b) tokok a (3 és 4) fogkoszorúk útján közvetlenül kapcsolódnak egymással úgy, hogy forgási irányuk ellenkező. Az egyenlő irányban fölgöngyölt és tokjaikba helyezett (1 és 2) rugók belső végei ismert módon az (5 és 6) rúgómagokhoz, külső végei pedig a^íokok kerületéhez vannak erősítve. Az (5 és 6) rúgómagok üregesek és egy-egy (7), ill. (8) tengely körül foroghatnak. Mindegyik rúgómag egy (9, 10) kilincskerékkel van ellátva (4. és 5. ábra), melyeknek (11, 12) kilincsei a szerkezet állványán lengenek és egy (13) rúd segélyével úgy vannak összekötve, hogy fölváltva az egyik kilincs mindig kapcsolatban áll a hozzátartozó kerékkel, a másik pedig ki van kapcsolva. Továbbá mindegyik rúgómag egy (14) fogat hord (6. ábra), mely a tokon ülő ismeretes hatágú csillaggal összeműködve a a rúgófeszültség ellenőrzésére szolgál. Az (a és b) tokok szabadon foroghatnak az (5 és 6) rúgómagok körül, melyeknek mindegyike alsó végén (15) fogazással, a tok pedig a rúgómagot körülvevő agyán hasonló (16) fogazással van ellátva (8. ábra). Ezen fogazásokkal egy (17) fogkoszorú áll szemben, melynek fogait ha a (15 és 16) fogakra toljuk, akkor a rúgómag és a tok között kapcsolat létesül és ennek folytán a rúgó megakasztatik, mivel most sem belső, sem pedig külső vég nem mozdulhat el. Ezen összekapcsolást úgy létesítjük, hogy a (17) fogkoszorút a (6), illetve (7) tengelyen elforgathatóan, azonban hosszirányban el nem tolhatóan rendezzük el és a tengernek a rúgómagban való hosszirányú eltolása által kapcsoljuk össze a (15, 16) fogazásokkal. A tengely hosszirányú eltolására egy szilárdan reá erősített (19) tárcsa szolgál, mely sugárirányú lejtős (18) barázdákkal van ellátva (10. ábra). Ez utóbbiakkal egy (20) tolórúd kapcsolódik, melyet az óraműnek valamely alkalmas része az alább leírandó módon pontosan meghatározott időszakokban előretol vagy visszahúz, minek következtében a (20) rúd-a lejtős (18) barázdák valamelyikére nyomást gyakoro vagy abból eltávozik és így a tengelyt föl-, emeli vagy lesülyedni engedi. A (20) rúd, midőn a (18) barázdák valamelyikébe lép, egyúttal a megfelelő (6) vagy (7) tengelyt is megakadályozza a forgásban. A tengelyek fölső végére egy (21) fölhúzó kerék van szilárdan erősítve, mely a ' kívülről (22) forgattyú, gomb vagy efféle segélyével forgatható (23) kerékkel kapcsolódik és a tengelyt forgásba hozza. A (23) kerék olyan szélesre van kiképezve, hogy a (21) fölhúzó kerék a tengely hosszirányú eltolódása esetén is mindig kapcsolatban marad vele. A (21) fölhúzó kerék, illetve a tengely forgását az (5)rúgómagnak (5. ábra) egy rövid hornyával kapcsolódó (24) orr viszi át a rúgómagra. A (24) orr a rúgómag hornyából teljesen kilép, ha a tengely a (15, 16, 17) fogkoszorúk összekapcsolása céljából fölemeltetik. Hogy a rúgó fölhúzható legyen, a (20) rúdnak a (19) tárcsa (18) barázdájával való kapcsolódása által létesített rögzítését meg kell szüntetni, ami -a föltüntetett esetben a (20) rúdnak a barázdából való visszahúzása által történik, mint pld. a 3. ábrán látható nyíl mutatja. Mind a két rúgó a föntebbiekben ismertetett, teljesen azonos berendezéssel van ellátva. Mivel az (1 és 2) rugóknak, meghatározott időközökben, fölváltva kell a kerékművet hajtaniok, ez utóbbit mindenkor a hajtó rúgóval kell kapcsolatba hozzuk, mert az egymással kapcsolatban álló rúgótokok ellenkező irányban törekednek forogni és így a hajtó rúgó a megakasztott rugót ennek fölhúzási irányában törekszik magával vinni. Ezen célból két, a (25, 26) áttevő kerekekkel összekötött (27, 28) homlokkerék van egy kétkarú (29) tartóra ágyazva (2. ábra), mely a (31, 32) áttevő kerékpár (30) tengelye körül oly módon lenghet, hogy a (27 és 28) homlokkerekek fölváltva az (a és b) tok (3), illetve (4) fogkoszorújával jönnek kapcsolatba. Ezen átkapcsolás éppen abban a pillanatban megy végbe, amelyben
