46739. lajstromszámú szabadalom • Javított hydrans
egy az utóbbitól független lefelé nyiló (2) segédszelep van alkalmazva, mely utóbbi az (1) ventil alatt (3) kamra és az alsó áz (5) csőtoldat közvetítésével a nyomóvezetékkel összekötött (4) kamrának összeköttetését önműködően elzárja. A mellékelt rajzon föltüntetett hidráns két (A, B) kifolyóval és ennek megfelelően két fő- és két segédszeleppel bír. A (2) segédszelep (6) vezetőrúdja a hidráns alsó részben megfelelően van vezetve és a körüle elhelyezett (7) rúgó a szelepet állandóan a (8) fészekre szorítja. A szeleptanyér fölső részén a (9) ütköző van kiképezve, mely utóbbit az (1) főszelep (10) ütközőcsavarja csak az (1) szelepnek bizonyos mérvű kinyitása után érinti. A (2) szelep tehát önműködően megakadályozza a nyomóvíznek a (3) térbe való bejutását. | Amint az (1) főszelepet lefelé kinyitjuk, | a (10) ütközőcsavar a (9) ütközőbe ütközik j és a (2) segédszelepet maga előtt a rúgó és víznyomással szemben visszatolja, A nyomóvíz ekkor beomlik a (3) kamrába és onnan az (1) szelepen az utóbbinak (11,12) bordái között a hidránstesten keresztül fölfelé a kifolyókhoz áramlik (1. ábrán jobboldalt). Az (1) főszelep két (12) bordájában (4. ábra a (14) kamra van kiképezve, melynek oldalfalai a sorokban elhelyezett (15) lyukakkal, külső perifériális falai pedig a (16) furatokkal vannak ellátva, mely utóbbiak a szelep zárt helyzetében (3. ábra) a (18) szelepfészek öntvényében levő (17) furatokbal közlekednek. A (17) furatok célszerűen a szennyvíz-csatornával vannak összeköttetésben úgy, hogy a hidráns használata után az (1) szelepek fölötti terekben levő víz a (15, 14, 16, 17) úton át a szennyvíz-csatornába lefolyik. Ezen szerkezeti megoldás mellett a hidránsnak hideg időben való befagyását elkerüljük. Ha a (15) lyukak bármely okból el is tömödtek volna, a hidránshasználatba vételekor a (16) furaton és (14) kamrán át áramló víz azokat tökéletesen kiöblíti. Az (1) szeleptestben kiképezett csavarmenetekkel bíró (25) hüvelybe a hidrántest (13) agyában ki- és becsavarható (20) hüvelynek (21) csavariúdja beleillik. A (20) hüvely négyszögletes üregébe a (19) szeleprúdnak négyszögletes (22) vége kapaszkodik. A (20) hüvely aránylag durva nagyobb emelkedésű (23) menetekkel bír, míg a (21) csapra finomabb enyhébb emelkedésű (24) csavarmenetek vannak vágva. Az (1) szelepet elforgás ellen megfelelő (26) ütközőbütykök vagy csapok biztosítják, melyek a (13) hüvelyttartó bordákhoz támaszkodnak. A (20, 21) hüvelynek ily elrendezése mellett elérjük, hogy a szelep a (19) rúd kívánt számú körülforgása mellett pontosan nyilik vagy záródik anélkül, hogy a finom és gyenge csavarmenetek alkalmazása szükségessé válnék, amennyiben a szelep emelkedése minden egyes körülforgásnál a (23) és (24) meuetmagasságok különbségével azonos. A (14) kamrák külső perifériális falai célszerűen a fölül (29) vízszintes nyúlvány -nyal bíró (28) pótlékból állanak, melyek a (12) oldalfalak által képezett megfelelő vezetékbe pontosan beleillenek (4. ábra). A (29) nyúlvány a (14) kamra födőlapjában (30) csavarral van megerősítve. A (30) csavar a (29) nyúlványban (31) játékkal bír, minek következtében a (14) kamrában uralkodó nyomás a (28) pótlékot állandóan a (16) furatokra szorítja. Az (1) főszelepek (18) fészkei közös tárcsaalakú (32) darabot képeznek (5—10. ábra), mely a (34) hidráns alsó részen fölfekvő (33) tömítőgyűrűkön nyugosznák. A (32) tárcsa és a két (A, B) kiömlést is alkotó (35) hidrántest között szintén (36) tömítőgyűrűk vannak alkalmazva. A (37) védőköpeny a (34) alsó részhez (32) csavarok segítségével van hozzáerősítve. Fölső végén a fölfölötti (40) hidránstesttel (39) csavarok által van összekötve. Ez utóbbinak alján a (41) tömítőbordák vannak kiképezve, melyek a (42) tömítést és a (35) hidránstest közvetítésével a (33, 36) tömítőgyűrűket fészkökre szorítják. A (32) szelepfészek (43) csavarok segítségével (5—6. ábra) a (35) hidránstest alsó
