46708. lajstromszámú szabadalom • Eljárás eltérő hő- és elektromosság- vezetőképességű és eltérő olvadási ponttal bíró fémeknek elektromos áram segélyével való egyesítésére

4 -áram ezután ennek erős fölmelegedését idézi elő, mely meleg a szalagra és a megolvadt tökéletes melegvezető forrasztó anyagon keresztül a sínbe jut, mire a sín érintkezési fölülete elegendő mértékben megolvad ahhoz, hogy vele és a praktikusan vele egyidőben megolvadó szalagvéggel homogén összeköttetés létesülhessen. A rézszalagvég és a sínfölület olvadásakor a hajlékony (d) vezető tartja fönn a szükséges nyomást, illetőleg a kontaktust a szén és a szalagvég között. Az eljárás végén a széntuskó minthogy az 5. ábrán föltüntetett ferde helyzetet veszi föl, mikor a nagyobb nyomás a szalagvég fölső végére gyakoroltatik. A szalagvég alsó (x) része megtartja rendes keresztmetszetét. Ha ezen keresztmetszet csökkenne, ami az esetben állana be, ha a szén egyenesen lenne a szalagra szorítva, akkor ennek elektromos vezetőképessége a kívántnál kisebb lenne. A leírt eljárás a két sín végen egyidejűleg végezhető, mely esetben két (D) széntuskót helyezünk ugyanazon tartóra, amint azt a 6. ábra láttatja. Az ömlesztőanyag, valamint a forrasz is elhagyhatók, mikor a sín és a rézszalag közvetlenül köttetnek össze, ha ugyan elegendő erősségű áram áll rendelkezésre. Ezen új eljárás mellett előállított meleg két okból |og a iézszalagot és sínt egyesítő tagban koncentrálódni: 1. Minthogy a rézszalag igen jó melegvezető, a széntuskóban fejlődött meleget igen gyorsan fogja a vele érintkezésben levő vassín fölületén levő réteghez vezetni, mivel azonban az említett rétegből a meleget a csekély melegvezetőképességű szomszédos vasrészek csak aránylag kismértékben vezetik el, az érintkező réteg igen gyorsan fölmelegszik. 2. A sínnek a rézszalaghoz viszonyított nagy ellenállása, mely a hőfok emelkedésével még rohamosan emelkedik, az elektromos áramot arra készteti, hogy a rézszalaggal érinkezésben levő fölületi rétegben igen gyorsan nagy melegmennyiséget fejlesszen, azonkívül a rézszalag által vezetett melege a kis melegvezető képességű vassín fölületén torlódik úgy, hogy a két test fölületén levő rétegek praktikusan egyidejűleg érik el a kivánt olvadó hőmérsékleteket. Ez minden idő és energiaveszteség nélkül megy végbe, ellentétben azon esettel, mikor az egész sínkeresztmetszetet kellene az olvadási hőmérsékletre fölmelegíteni. Kötőanyagnak, például a bronznak használatánál, mely aránylag magas hőmérsékletnél olvad, az áram és a nyomás egyidejűleg szüntethetők meg, anélkül, hogy ezalatt a kötés bármily tekintetben szenvedne, mivel ilyenkor nincs nagytömegű, erősen fölhevített acélsín jelen, melynek hőmérséklete nagy tömege folytán csak lassan esik és az érintkező fölületeket túlsokáig tartja megolvadt állapotban. Ez a tény tehát a munkát egyszerűsíti, mert az áram megszüntetésekor a nyomás is megszüntethető, míg a Thomson-féle eljárásnál és annak bevált módosításainál a nyomást az áram megszüntetése után is fönn kell tartani. A keményforrasznak azonkívül, hogy a hegesztéshez szükséges magas hőmérsékletet nélkülözhetővé teszi, az az előnye, hogy a rézszalagvég és a sín közé kapcsolt ellenállást képezvén, az elektromos áram első hatása abban fog állani, hogy mielőtt a széntuskó izzásához szükséges idő lefolyt volna, ezen forrasz megolvad és a rezet, melynek szerepe a meleget a sínbe vezetni, ettől praktikus értelemben véve nem választja el. Ezen eljárás segítségénei lehetséges rézszalagvéget sínnel azáltal egyesíteni, hogy az áramot csakis a szénen keresztül bocsátjuk úgy, hogy ezen elektróda képezi az egyedüli hőforrást, melynél az áramot akkor szakítjuk meg, amikor a réz megpuhul és folyni kezd. Az eljárást természetesen máskép is kivihetjük-, mint azt fent ismertettük anél kül, hogy a találmány lényegétől eltérnénk.