46705. lajstromszámú szabadalom • Ajtócsukló

zót működteti. A működés a centrifugálregulátorok elvén alapszik, amennyiben a golyók egy bizonyos fordulatszámnál a golyók fölött elrendezett elállítható (22) a fékezőtányérral súrlódnak (3. ábra) úgy, hogy a csukódás gyorsasága bizonyos határok közt mozog. A szabályozás csakis a csukásnál lép működésbe ; a nyitásnál azonban a (18, 19) kilincsmű által mozgásában ismert módon meg van akasztva. A (8) fogaskerékbe egyidejűleg egy (9) fogasrúd kapaszkodik, amelynek egy (10) sima toldaléka és (11) tárcsája van. Ez egyrészt a (10) sima toldalék körül csavarodó (12) rúgó megfeszítésére szolgál, amely másrészt a (14) tárcsára támaszkodik. Ez az utóbbi a (13) csőben van szilárdan elrendezve úgy, hogy a (9) rúdnak a sarokoldal felé, azaz jobbra való kimozgása által a (12) rúgó megfeszül. Az ajtónak a zárba való becsapódását előidéző második készülék a fölső ajtótokon az ajtónak kilincsoldala fölött van elrendezve (5. ábra). Ez a (23) emeltyűből áll, amely a (39) tokban ágyazott a (24) tengelyen szilárdan ül (2. ábra). Ez a (24) tengely a (39) tokon belül a (25) fogaskereket viseli, amely a (26) fogasrúdba kapaszkodik. Ennek a fogasrúdnak a meghosszabbítása a 2. ábrán (27)-tel van jelezve. Ez utóbbi (28) tárcsát hord, amely egyrészt a (29) rúgó megfeszítésére, másrészt a (27) rúd vezetésére szolgál. A (29) rúgó a (28) és (31) tárcsák közt foglal helyet. Az előbbi a (30) csőben mozog, míg a (31) tárcsa a (30) csőben szilárdan ül. A (30) cső a (39) tokig ér és ehhez szilárdan van erősítve. Az ajtó nyitásánál a (23) emeltyűt, az ajtó fölső élén ülő (3a) görgő (5. ábra) elforgatja, miáltal a (26) fogasrúd jobbra a sarokoldal felé tolatik, miközben a (29) rúgó összenyomatik. A (29) rúgó egy bizonyos mértékben való megfeszülése után a (32) ellenhorog a (27) rúdon levő (33) nyugaszba csappan és a (27) rudat szilárdan tartja. A (32) ellenhorog a lefelé görbített (34) rugón ül, mely a (35) tárcsára van erősítve, mimellett utóbbi szilárdan van a (36) csőben megerősítve. A (10) rúd a (11) tárcsán túl való meghosszabbításán az ajtónak kilincsoldal felé nyúló (37) toldalékkal van ellátva (2. ábra). A (35) tárcsán megfelelő (40) nyílás van, amelyen a (37) toldalék az ajtó csukódásánál keresztül megy ós a (34) rugót emeli, miáltal a (29) rúgó fölszabadul. A zárban lévő, az ajtókilincset fölfelé nyomó rugónak ellentállását legyőzendő a 4. és 5. ábrákban föltüntetett készülék nyer alkalmazást. Az (53) horog (5. ábra), amely az (50) vasaláson van kiképezve, az ajtó csukódásakor a (41) horognak ferde síkján csúszik fölfelé (4, ábra) és ezen mozgása közben a (42) rúd (5. ábra) és a (43) emeltyűkar segélyével az (51) fogantyú baloldalát megemeli, tehát a zár ötlőjét visszahúzza, míg az (53) horog a (44) kivágásba csappan. Ennekfolytán az ajtókilincs kényszermenetűleg ugyanazt a mozgást végzi, amelyet a kézzel való becsukásnál végezne. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Rugós ajtócsukó, jellemezve két egymástól elkülönített és kiváltás útján egymásután működő szerv (alkatrész) elrendezése által, melyek az egész zárási folyamatot egy forgó- és egy tulajdonképeni zárószakaszra osztják. 2. Az 1. alatt igényelt rugós ajtócsukó kiviteli alakja, jellemezve két (9) és (27) fogazott vezetőrúd elrendezése által, amelyek (12) és (29) spirális rugók hatása alatt állanak, mely utóbbiak egymással olyan kölcsönhatásban vannak, hogy az ajtó nyitásánál mindkét rúd egyidejűleg mozgattatik előre és mindkét rúgó egyidejűleg feszül meg, mimellett nyitott ajtónál az egyik (27) fogasrudat egy (33) záróhorog fogvatartja, mialatt a másik (9) fogasrúd saját rúgójának hatása alatt az ajtót zárhatja. 3. Az 1. és 2. alatt igényelt ajtócsukónak további kiviteli alakja, az ajtózár ötlőjé nek visszahuzására szolgáló készülékkel összeköttetésben, jellemezve egy ferde sík