46613. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet a váltakozó áramú kommutátoros gépek keféinél képződő szikrázás meggátlására
— 3 — máit részeinek ordinatai közötti különbségek megadják azon elektromos erőket, melyek a (p', p") kommutáló pólusok segélyével a kívánt lelapítások előidézése céljából, az armaturatekercselést és a kommutátort öszszekötő drótokban indukálandók. Az ezen kommutáló elektromotoros erőket képviselő ovdinátakülönbségek a 2. ábrában egy másik abscissatengely fölhasználásával vannak ordinátákként fölrakva és ily módon kis, hullámvonalú görbéket eredményeznek, melyek a szomszédos (p', p") pólusokra nézve, forgó kommutátorpotentiálgörbe esetén, a föltüntetett időpontokban ellenkező előjelűek, kivéve azon időpontot, melyben a kefetengely a kommutátor potentiálgörbéjének csúcsán megy át, amikor is mindkét kommutáló elektromotoros erő egyenlő előjelű. Ha ily módon a hozzáadandó és az illető időpontoknak megfelelő elektromotoros erők kis hullámgörbéit a 2. ábrában minden időpontra nézve berajzolva képzeljük és ezen görbéknek összes csúcspontjait burkoló görbével kötjük össze, akkor a 2. ábrában pontvonalkázva föltüntetett két görbét kapjuk. A szóban forgó folyamatra vonatkozó elméleti fejtegetések azt eredményezik, hogy az említett burkoló görbék sinusalakú kommutátorpotentiálgörbe mellett szintén sinusgörbék, melyek azonban a kommutátor potentiálgörbéjéhez képest egy ízben előresietőleg, másszor pedig visszamaradólag, 90°-al el vannak tolva, Ily burkológörbe szerint kell tehát a kommutáló pólusok gerjesztéseinek folytatólagosan változniok, hogy az armaturatekercselést és a kommutátort összekötő drótokban oly elektromotoros erőket indukáljanak, melyek mellett a kommutátor potentiálgörbéjének a kefecsúcsok közötti helynek megfelelő része mindenkor lelapul; hogy pedig a kommutáló pólusoknak ily gerjesztései keletkezzenek, a találmány szerint a pólusok gerjesztő tekercseit a kefékhez és így az armaturatekercseléshez is párhuzamosan kapcsoljuk (5. ábra). Ezen kapcsolással azonban csekély hibát követünk el, mennyiben a burkoló görbék a kommutátor potentiálgörbéjéhez képest nem pontosan 90°-kal, hanem bizonyos (90—S)°-nyi szöggel vannak eltolva (3. ábra). A kommutáló pólusokat gerjesztő áramoknak lehetőleg tökéletes kihasználása céljából szükséges, hogy a kommutáló pólusokban képződő mágneses erőáramlás lehetőleg tökéletesen vason át záruljon, mely célból minden egymáshoz tartozó pólusrendszer egy hozzátartozó összekötő járommal van ellátva, mig az armatúra és a kommutátor közti összekötő vezetékkel szemben álló hatásos pólusfölületeket külön segédarmatura-vasmaggal zárjuk, mely utóbbi pld. a főarmatura és a kommutátor között az armatúra tengelyére lehet ékelve és az armatúrával együtt körülforoghat. Ezen kommutáló inágnesrendszernek vázlata a 6. ábrában van föltüntetve. A (p') pólusokat kívülről a (J') járom, a (p") pólusokat a (J") járom, belülről pedig az összes pólusokat az (Ah) segédarmaturavas zárja. A 7. ábrában a kommutáló vasnak ugyanazon üzem föltételekkel, de sokkal könnyebb gyártással járó elrendezése van föltüntetve. Itt ugyanis minden egyes pólus külön (jl', jl") stb. jarommal van zárva. Ezen elrendezésnél természetesen minden hatásos pólus mellett még egy-egy mellékpólus áll elő, mely a vele szemben álló összekötő drótokra akként fog hatni, mint a főpólus. Minthogy azonban a mellékpólusoknak megfelelő kommutátorszeletek a kefék által nem záratnak rövidre, a kommutátor potentiálgörbéjének ebből eredő helyenkénti alakváltozásai semmiféle gyakorlati következményekkel nem járnak. A 8. és 9. ábrákban (A) a főarmatura tekercselése, (C) a kommutátor, (B) a kefe, (p' és p") a kommutáló pólusok. Ezen két ábra az armatúra tekercselésének két különböző foganatosítás alakja tünteti föl és pedig a 8. ábra dobtekercselésnek, a 9. ábra pedig gyűrűs tekercselésnek vázlatát, mely utóbbi azonban egy önmagában nem zárt, körülfutó dobtekercseléssel is helyettesíthető. Ha az előbb említett és a 3. ábrában föltüntetett hibát ki akarjuk küszöbölni és a két burkoló vonalnak a 2. ábrában látható, elméletileg helyes elhelyezését