46474. lajstromszámú szabadalom • Berendezés transzformátorok üreges járási veszteségeinek elhárítására

hoz vezető vezetékek vannak föltiintetve, míg a visszvezetékek áttekinthetőség kedvéért elhagyattak; a 7. és 8. ábrák a 4. és 5. ábrákat kiegészítik. Jobb megérthetés czéljából mindenekelőtt a következő két határesetet fogjuk figyelemmel kisérni, vagyis egyik esetben az elágazás a relaistekercselésnek egészen a végén, a másik esetben egészen elején indul ki. Előbbi esetben azt az elrendezést kapjuk, mely az 1. ábrán van föltüntetve és ebből adódik ki az a már említett hátrány, hogy az áramerősségnek a fegyverzet és sarksarú között lévő légtávolság nagysága szerint a relaisfegyverzet vonzása után jelentékenyen, pl. egy negyed résztől kezdve egy tized részig kellene csökkennie, mielőtt a mágnes a fegyverzetet ismét szabadon bocsátaná. A másik határeset a 2. ábrán van föltüntetve. Miután itt a relais a fegyverzetet vonzza és az ezen helyzetben zárt (a) kontaktus segélyével a (II) transzformátor bekapcsolását létesítette, a transzformátor átveszi a terhelés egy részét. E szerint az áramerősség a (c) tekercselésben megfelelően csökken. Minthogy a bekapcsolandó transzformátor a legtöbb esetben az elsőnél nagyobb teljesítménnyel bír, valamint csekélyebb veszteségek lépnek fel, megeshetik, hogy az áramerősség az (I) transzformátorban előzetes bekapcsolás után annyira csökken, hogy a relais nyomban ismét elbocsátja fegyverzetét, miáltal a (II) transzformátor nyomban ismét kikapcsoltatnék. Minthogy azonban a terhelés ismét egészen az (I) transzformátoron van, a relais fegyverzete ismét vonzatik és a (II) transzformátort ismét bekapcsolja. A relais tehát fegyverzetét fölváltva vonzza és elbocsátja. Ebből kitűnik, hogy a (II) transzformátor kapcsolásának a 3. ábra szerint való eltolatása által oly pontot lehet találni, melyben a relaisz említett mozgása éppen megszűnik, minthogy mindinkább az első határesethez (1. ábra) közeledünk. Ebben a helyzetben a relais legnagyobb érzékenységgel rendelkezik, anélkül azonban, hogy rossz kontaktusnyomás éretnék el. A nyomás kisebb lesz ugyan, de csak akkor, ha a második transzformátort már be- és kikapcsoltuk. Minthogy a terhelés különböző nagyságú transzformátoroknál, melyek primér és szekundér párhuzamosan kapcsolva vaunak, üres járás esetén mindig másként oszlik meg, mint teljes tehernél, vagyis, minthogy a terhelés nem oszlik meg többé arányosan a transzformátorok teljesítményeinek megfelelően, nagy fontossággal bír, hogy a relais beállítása a helyszínén könnyen eszközölhető legyen. Ezt pl. akkor érhetjük el, ha a második transzformátor elágazása számára a relais-tekercselésen eltolhatóau elrendezett kontaktus szolgál. Előállhat az az eset is, hogy két pontosan egyenlő transzformátor használtatik, amikor is a terhelés abban a transzformátorban, mely állandóan van bekapcsolva, felére hanyatlik, mihelyt a másikat bekapcsoljuk. Ekkor a (d) összeköttetés helyzete szerint (pl. a cséve közepén) a relaistekercselés ampéremeneteinek a bepacsolásnál előálló csökkenése nem volna elegendő arra, hogy a relaist oly érzékennyé tegyük, hogy a terhelésnek esetleg csak kevés százalékkal előálló csökkenésénél ismét szabadon bocsássa fegyverzetét, miként szándékoltatik. Ezen esetben csak az szükséges, hogy a (d és e) összeköttetéseket egymás-Bal fölcseréljük (4. és 7. ábrák). Minthogy a második transzformátor árama az alsó (g) meneteken a fölső (f) menetekhez képest ellenkező irányban folyik, a relais mágnessége annyira csökken, hogy a kívánt érzékenység eléretik. Hasonlóképen lehet a kivánt érzékenységet a két (g és f) cséve meneteinek változtatása, illetve az (ej összeköttetés eltolása által is elérni. Ha a két transzformátor terhelésének elosztása előzetesen ismeretes, akkor az (f) és (g) tekercselések megkívánt menetszáma megállapítható és nem okvetlenül szükséges, hogy eltolható kontaktust rendezzünk el. Ez esetben a helyszínén könnyen létesíthetünk pontos beállítást azáltal, hogy a (h) beállító csavar segélyével (1. ábra) a fegyverzet löketét kissé nagyobbítjuk vagy kisebbítjük.