46470. lajstromszámú szabadalom • Szabályozó berendezés acetylén gázfejlesztőkhöz

tartólábak segélyével, vagy pedig más al- | kalmas módon van erősítve. A föltüntetett kivitelnél az (f) tartány fölfordítható és a (g) csövön keresztül vízzel tölthető meg. A (d) úszó iaz (a) víztartányban foglal helyet, mely (al) kivezető csővel és egy központi (a2) függélyes rúddal van fölszerelve, mely a föl s a^lá mozgó (d) úszó vezetésére szolgál. A (d) úszó egy (d2) kiugrással bír, mely a (g) csövet tartja. Ez utóbbira egy (gl) csúszógyűrű van illesztve, mely a (d2) kiugrásra helyezhető, vagy pedig ez utóbbi mellé tolható, úgy, hogy ily módon a (g) cső kibocsátó végét magasabbra vagy alacsonyabbra lehet állítani. A (g) cső hossza úgy van megszabva, hogy midőn a cső maga nyugszik a (d2) kiugráson, akkor a (z) gázfejlesztőben lévő víz fölszine a (v) karbidtartányoknak legalacsonyabban fekvő bebocsátó nyílása alatt marad, míg ha a (gl) gyűrűt közbeiktatjuk, akkor a gázfejlesztő belsejében lévő víz fölszine a normális nyomásnál való működésnek megfelelő magas lesz. Az úszó (a) tartánya egy másik (j) medencébe van helyezve, melynek kettős (jl, 0 feneke között egy (12) kamra marad szabadon. A (jl) fenéken egy vagy több (v) karbidtartány nyugszik, melyekre (z) gázfejlesztők harangjai vannak borítva. A karbidtartányok mindegyik csoportja egy-egy (p) cső útján az (12) kamrával közlekedik. A (p) cső alul egy (q) mosószerkezetben végződik, mely megfordított kúp alakjával bír és alapjával egy (ql) gyűrűhöz van erősítve, mely a kúppal egyenlő magas, mimellett az utóbbi a gáz átbocsátására szolgáló lyuksorokkal van ellátva. Az (12) kamrában lévő (11) víz fölszine a (q) mosóiszerkezet fölé. emelkedik. Az (12) kamra fenekétől egy (s) cső halad fölfelé, mely a kamrában esetleg összegyűlt vízfölösleg elvezetésére szolgál. Az (s) cső magassága annak a nyomásnak felel meg, amellyel a gáznak az (12) kamrában bírnia kell. A (j) medencében egy (u) tartány, ebben pedig a vízmagasságot meghatározó (r) | cső foglal helyet, melynek alsó vége az (12) kamra vizébe merül. A gáz az (12; kamrából a (t) csövön távozik, melyet az (ol) cső a gazométerbe vezető (b) csővel köt össze oly módon, hogy az (ol) csőnek harangalakban kibővülő (o, o2) végei az (u) tartány és az (m) gazométertartány vizébe merülnek. Az (m) tartánynak kettős (ml, n) feneke van, melyek között az (n2) vízkamra fekszik. Ez utóbbiba a (b) gázvezeték, továbbá a tartány vízmagasságát meghatározó (i) cső és a vízzár (x) csöve merül. Ha a karbidtöltés elfogy, akkor a nyomást az (m) tartány belső falán elrendezett kis (k) harang tartja fönn, melybe a gáz a gazoméiterből az (e) csövön, (m2) kamrán ,as (el) csövön át jut. A (k) harangból indul ki (h) gázelvezető cső, melynek alsó vége U-alakban fölfelé van görbítve oly módon, hogy a (h2) csőszáj valamivel a medence rendes vízmagassága fölött fekszik. A görbe csőszakasz (hl) alsó része egy (x) csővel közlekedik, melynek zárt (xl) görbülete egy kis lyukon keresztül az (x2) csővel áll összeköttetésben, melynek alsó vége az (n2) kamra vizébe merül. A gazométer (c) harangja fönt egy (cl) víztartánnyal van ellátva, melybe meghatározott vízmennyiség van töltve. Ha a(c) harang bizonyos mélységre sülyed, akkor a (cl) tartány is a vízbe merül úgy, hogy súlya és ennek folytán a gázra gyakorolt nyomása is csökkenni fog. A vizet a (v) karbidtartányokba bocsátó (vl) lyukak körülbelül 2 mm. átmérőjűek és különböző magasságban vannak fúrva úgy, hogy midőn a víz egyik (v) tarbányt elárasztotta, nemsokára a közvetlenül mellette lévőt fogja elárasztani a fölszin emelkedése folytán. A tartányokat úgy lehet kombinálni, hogy a víz egy-egy csoport tartányaiba vagy mindegyik csoportnak egyegy tartányába egymásután, vagy végül két vagy több tartányba egyszerre hatoljon be. A rajz a készüléket, illetve annak részeit működésre kész állapotban tünteti föl. Ha a gazométer nyomása a fogyasztás kö-