46457. lajstromszámú szabadalom • Eljárás szűrők előállítására

azonban az erre következő kimosás előtt, | alkalikus hatású anyagokat, pl. alkalihydroxidokat vagy karbonátokat adunk, mindaddig, míg csak a reakció megközelítőleg közömbös nem lesz, akkor az így előállított szűrő szűrési sebessége körülbelül megnégyszereződik, az elnemezelődés pedig teljesen megszűnik. Az azbeszt az alkalival való kezelés folytán valószínűleg még jobban széthasad és mindenekelőtt az azbesztben lévő valamennyi szerves anyag föloldódik és szétrombolódik. Az ilyen szűrők fölülete ugyanis nyálkás tapintatú, ami bizonyára az azbeszt finom eloszlásának és az egyes rostok sima fekvésének következménye. Továbbá az is kitűnt, hogy az alkalmazott fluoszilikát vagy fluatoldatoknak teljesen meghatározott tartalommal kell bírniok, amely pl. magneziumfluat esetében 25—28° Bé-fajsúlynak felel meg. Végül bizonyos esetekben célszerű a márványpor helyett más oldhatatlan szemcsés anyagot, pl. gipszet alkalmazni, mely utóbbi anyag alkalmazása azzal a váratlan eredménnyel járt, hogy az ezzel készített szűrő is a lehető legnagyobb teljesítőképességű volt. A jelen találmány szerinti eljárást magát a következő módon hajtjuk végre: Azbesztgyapotnak márvány- vagy gipszporral való keverékét savval, pl. nyers sósavval öntjük le, azután pedig meglehetősen koncentrált kálilúgot vagy káliumhydroxid és karbonát keverékét adjuk hozzá olyan mennyiségben, míg csak a reakció közömbös nem lesz. Azután a folyadékban finoman elosztott port alkalmas módon kilúgozzuk, míg csak a mosóvíz már csupán kevés kalcium-kloridot vagy gipszet old föl, mire a kapott tömeget kiszárítjuk. Az így előkészített anyagot most fluoszilikáttal keverjük és ezen pépszerű keveréket meghatározott, azonban a körülmények szerint változó szemnagyságú azbesztszövetre rakjuk föl. Az ily módon bevont szövetet azután megszárítjuk és végül folyton emelkedő hőmérsék mellett addig égetjük, míg a szövet el nem kezd barnulni. Az égetés befejeztével a szűrőt vízzel kezeljük, hogy az oldható mészsók kimosassanak, azonban rendszerint hosszabb ideig tart, míg a szűrő használatra kész lesz. Magneziumfluat alkalmazása esetén ezt 25—28° Bé-fajsúlyú állapotban kell használni. Az eljárással tetszőleges kivitelű szűrőket állíthatunk elő. Nagy üzemekhez kiilö-nősen alkalmasaknak bizonyultak az úgynevezett lemellás szűrők, melyek keskeny és magas téglányok alakjával bírnak. Ezen szűrők belső tere aránylag csekély és ennélfogva kis területen rendkívül nagy szűrőfölület létesíthető. Lényeges ezen szűrőknél hogy egyfelől nem állanak közvetlenül a külső szűrőedény fenekén úgy, hogy a kívülről hozzájuk tapadó visszamaradó szenny leülepedhet, másfelől pedig a szűrőtestek fölemelkedése alkalmas szerkezetekkel van megakadályoz a. A mellékelt rajz hengeres keresztmetszetű szűrőberendezést mutat, és pedig az 1. ábrán oldalnézetbeil, míg a 2. ábrán a szűi-őtest tartója oldalról, a 3. ábrán fölülről és a 4. ábrán alulról nézve látható. A (z) három lábon álló (a) tartányban az eljárás szerinti szűrőtest fölvételére szolgáló magas (b) váz foglal helyet, mely a megszűrt víz lebocsátására szolgáló (g) csőtoldattal, ez pedig (e) zárócsappal van ellátva. A (b) vázat fönt az (y) szűrőlemez és egy (c) gyűrű zárja el, mely (u) csavarok segélyével van megerősítve. A föltüntetett (b) váz egy vagy több föl- és lefelé vezetett drótból áll, mely fönt és lent két (v) és (w) gyűrűhöz van erősítve. Magasabb szűrőknél még két közbenső (s) és (t) gyűrűre is van szükség. A szűrőtest (b) tartójának födeléből egy (n) légcső nyúl fölfelé. A (d) szőrszita a durvább tisztátalanságok visszatartására, az (r) léc pedig a szűrőtest lenyomva tartására szolgál, abol a szűrőtest nem közvetlenül a fenekén, hanem egy (o) harántlécen nyugszik. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás szűrők előállítására finoman szétosztott, márványporral kevert és savval kezelt azbesztből, mely keverék azután kimosatik, kötőanyaggal elegyíttetik és