46348. lajstromszámú szabadalom • Boríték nélkül továbbítható levélpapír

perforációra kerülnének s ez az (5, 6) fii­lek behajtása alkalmával esetleg meggyön­­gíttetnék. így azonban, ha az (1) mezőt ki­csit nagyobbra hagyjuk, akkor az összehaj­tott mezők szélei csak az (s)-sel jelzett vo­nalig érnek s ennélfogva nem gátolják a fülek behajtását. Ugyanez okból s különö­sen arra az esetre számítva, hogy esetleg több levelet vagy mellékleteket kell össze­csomagolnunk, a7. (1) mezőt még valamivel nagyobbra is készíthetjük, hogy a fülek behajtása nem a perforálás mentén, hanem közvetlen emellett, pl. a IV. ábrabeli rész­letrajzon fóltüntetett (t) vonal mentén tör­ténhessék ; ez esetben a füleket ezen (r) vonal mentéu célszerű már gyárilag előhaj­­togatni. A lezárt levél fölbontása már most igen egyszerűen a perforált helyeknek fölfeszí­tése által történhetik, amennyiben újjunkat, írónt, tollszárat vagy bármily más tompa szerszámot a II. ábrán látható (x) nyíl irá­nyában bevezetve, azt a perforáció mentén végighúzzuk. Egy ily fölszakított és kiterített levél a III. ábrán van föltüntetve; amint látható, a leszakított (5, 6) fülek a (2) mező hátlapján maradtak, ez utóbbit az (1) mezővel egyenlő nagyságúra egészítik ki úgy, hogy a levél teljesen szimetrikus s igen tetszetős alakot nyer. Az V. ábra egy háromszor összehajtandó, füllel biró levélpapírt mutat, amelynél a (3. 4 és 5, 6) mezőket egymásután az (1, 2) mezőkre s azután (4, 2, 6) mezőket együt­tesen az (1) mező felé hajtjuk, mire a le­velet a (7) fül fölhajtása és leragasztása által lezárjuk. Hasoidó a IV. ábrabeli alak, amely­nél a (3, 4) mezőket az (1, 2) mező felé, azután a (7, 8) mezőket az (5, 6) felé és ez utóbbi négyet együtt az (1, 2) felé hajt­juk s végül a (4, 2, 6, 8) mezőket is az (1) mező felé hozzuk. A VII. ábra egy, az eddigi zárt levelező­lapokhoz hasonló levélalakot mutat, ame­lyet ugyanis egyszer (kétrét) kell összehaj­tani ; ez három leragasztandó füllel bír, szemben az eddigi, köröskörül perforált és egymásra ragasztandó és együttesen lesza­kítandó szegéllyel biró levélalakkal. Ennél különösen az jellemző, hogy vala­melyik fület, pl. a fölső (10) fület, avagy amint az a rajzon példaképen van ábrá­zolva, a két oldalsó (8, 9) fület valamivel rövidebbre képezzük ki, oly célból, hogy a zárt lavél ne legyen köröskörül végig el­zárva, hanem, hogy azon az (a, b) helye­ken egy egy kis rés maradjon, amelyen át a levél két lapja közé tollszárral vagy ef­félével a perforáció fölszakításának meg­­kezdhetése végett be lehessen nyúlni. Ugyanezt elérhetjük azáltal is, ha a füle­ket teljes hosszúságukban meghagyjuk ugyan, de egy helyen, (pl. a-náí) nem eny­­. vezzük. Ez utóbbi kivitelt még olykép is módo­síthatjuk, mint a VIII. ábrán látható, hogy t. i. csak a két oldalsó fület legyen szük­séges leragasztani. Eszerint ezt a két fület egy külön lehajtandó, de írásra nem szánt (4) mező két oldalán rendezzük el. Két, írásra szánt mező helyett azután többet is alkalmazhatunk egymás alatt, amelyeket az összehajtogatásnál az (1) mező felé hozva, ezekre ráhajtjuk a (4) borítórészt és ennek füleit az (1) mező hátlapjára leragasztjuk. Az ily leveleket puszta kézzel a (4) lap alá nyúlva téphetjük föl. Természetes, hogy a leírtakon kívül a találmányt még sokféle alakban foganato­síthatjuk, amelyeknek azonban valamennyi­nek közös jellemző vonásuk az, hogy az összehajtogatott levél azon o’dalán, ahol az nyitott, vagyis ahol szabad szélek mutat­koznak. egy vagy több perforációval ellátott fül van elrendezve, amellyel ezen nyitott szélek biztosan lezárhatók, de emellett még is könnyűséggel fölbonthatók. A találmánybeli levélpapír előnyei a kö­vetkezők : . a külföldre nézve, hogy nem kell külön borítékot beszereznie, azt az illető levélhez kiválogatnia és a levelet belecsomagolnia; elesik tehát a boríték beszerzési költség, a csomagolás körüli időveszteség és az elcse­­rélés veszélye; a címzettre nézve viszont mindenekelőtt NYOMD-

Next

/
Thumbnails
Contents