46345. lajstromszámú szabadalom • Berendezés tetszőleges tüzeléseknél a tüzelőanyag meggyújtására

(3'"), végűi két (8) és (9) rúd köti össze a két (10) és (11) tolattyúval, melyek a jobb- és balmenetű (12) csavarorsón vannak fölhúzva. Ez a csavarorsó a (13) csapágyakban el nem tolható és a (14) fogantyú segélyével forgatható. A berendezés eddig a törzsszabadalomból ismeretes.

Hogy már most a rostélyon lévő tüzelőanyagot necsak gyorsan, hanem intenzív módon is gyújthassuk meg, a találmány szerint a tüzelőanyagtartály, illetve lángzó akként van kiképezve, hogy mielőtt a berendezést a tüzelőtérbe vezetnők, csak kis (a) lángot gyújtunk (1. ábra), mely magában ai tüzelőanyagot meg nem gyújthatja. Ha azonban a tüzelőanyagtartályt, illetve lángzót a (b) rostélypálcák alsó fölületére szorítjuk, a 3. ábra szerint annak következtében, hogy folyékony tüzelőanyag folyik ki, nagy (c) láng keletkezik, mely a rostélyfölület tetemes részét éri és mely a természetes vagy mesterséges huzat hatása alatt intenzív módon húzódik át a rostélypálcákon és tüzelőanyagon úgy, hogy a tüzelőanyag gyorsan és intenzív módon gyúlad meg. Hogy ezt a célt elérhessük, a tüzelőanyagtartály a külső (5) és belső (15) edényből áll, melyeket a (16) kiugrások és (17) hornyok vezetnek egymásban. A (15) belső edényt a (18) rúgó állandóan fölfelé, tehát az (5) külső edényből kiszorítani törekszik. A (15) edény belsejében egy (19) cső van elrendezve, mely egyrészt a kis (a) gyújtóláng képezésére szolgáló (20) kanóccsövet foglalja magában, másrészt pedig a tüzelőanyagnak a (20) cső mellett, a (15) edény fölső részén alkalmazott (21) csészébe való átfolyását lehetővé tevő áttörésekkel van ellátva. Ez a (21) csésze több (22) kiugrásban végződik, melyekkel az egész berendezés a (b) rostély alsó fölületére fekszik, úgy azonban, hogy a (22) kiugrások között elég tér maradjon, melyen a levegő a (21) csészébe juthat.

A (19) cső fölső végén előnyösen (23) lyukakkal van ellátva úgy, hogy a (15) edényt is megtölthetjük tüzelőanyaggal, mely a (23) lyukakon és a (19) csövön az

(5) edényben lévő tüzelőanyaggal közlekedik. A (19) csőnek a (21) csésze alapja felé fordult vége — mint az (24)-nél látható — lyuggatva van úgy, hogy a később a (19) csövön fölemelkedő tüzelőanyag a lyuggatott (24) részen a (21) csészébe kifolyhatik.

A leírt berendezés működési módja a következő:

A két (5) és (15) edény normális helyzetükben az 1. ábrán látható állást foglalják .el, vagyis a (15) edényt a (18) rúgó fölnyomja. Mikor a gyújtóberendezést a tüzelőtérbe betoljuk, és a (3) nürnbergi ollót meghosszabbítjuk, a lángzó először és a (b) rostélypálcák alsó fölületével lép érintkezésbe. Abban a mértékben, amelyben a (3) nürnbergi olló tovább nyúlik meg, az (5) edény is megemelkedik, míg a fölső (15) edény állva marad. Az (5) edénynek ez a mozgása csakis a (18) rúgó megfelelő összenyomása mellett lehetséges, mint ez a 2. ábrából kitűnik. A két (5) és (15) edény viszonylagos eltolódása következtében a tartályban lévő tüzelőanyag a

(19) csövön fölemelkedni és a (24) nyílásokon a (21) csészébe folyni kénytelen úgy, hogy ebben a tüzelőanyag szintje a 2. ábrán látható módon fölemelkedik. A fölemelkedett tüzelőanyag az (a) gyújtólángon természetesen meggyúlad és most a nagy

(c) lángot képezi (2. ábra), mely, mint azt már említettük, a rostély fölületének nagy részét födi és így a rostélyon lévő tüzelőanyagot gyorsan és intenzív módon meggyújtja. Mikor a gyújtás megtörtént, a (12) csavart visszafelé forgatjuk és így a (3) nürnbergi ollót összecsukjuk, minek következtében az (5) tartály ismét lesülyed és végül az 1. ábrán látható normális helyzetébe jut. Ekkor ¡a (21) csészében volt tüzelőanyag a (19) csövön ismét az alsó (5) edénybe folyik úgy, hogy most már csakis a kis (a) gyújtóláng marad égve. Hogy a láng akkor, mikor a tüzelőanyag a (21) csészéből az (5) edénybe folyik, vissza ne csaphasson és így robbanásra se legyen ok, a (21) csésze fenekén egy (25) dróthálót vagy áttört lemezt lehet alkalmazni,