46333. lajstromszámú szabadalom • Fagyasztási eljárás és berendezés
_ 4 _ a két tartányt egyidejűleg és egyenlő mó- 1 dón használnánk, vagy ha csak egy tartány j volna alkalmazva, akkor a fagyasztókésziilékhen nem lehetne folytonos hűtőhatást létesíteni és fönntartani, mivel az elnyelési és gőzfejlesztési időszakok egymással váltakoznának. Hogy ezen időszakos működést elkerülhessük, a két tartányt megfelelő csőkapcsolatokkal szereljük föl és fölváltva használjuk elnyelésre és gőzfejlesztésre minek következtében a hűtőhatás folytonos lesz, mivel az elnyelés és gőzfejlesztés időszakai gyakorlatilag egyenlő hosszúakká tehetők. Ha a hő az ammóniát a folyadékból vagy oldatból kiűzte, az elnyelő anyag ismét szilárd testté törekszik átalakulni a tartány fenekén és a hűtő kígyócsőből jövő kiterjeszkedett ammoniagőzöket a tartány fenekén szilárd halmazállapotban fekvő elnyelő an}rag fölé bocsátanánk, akkor a gőzök hatása alatt legföljebb csak a szilárd elnyelőanyag fölé bocsátanánk, akkor a gőzök hatása alatt legföljebb csak a szilárd elnyelő anyag fölszinén keletkeznék egy vékony folyadékréteg, mely az elnyelő hatást hátráltatná. Hogy ezt elkerülhessük, a tengely- j csapokra szerelt tartányok közül azt, mely ; éppen akkor elnyelő tartány gyanánt fog szolgálni, átfordítjuk úgy, hogy a szilárd elnyelő anyag a tartány üregének fölső részében foglal helyet és az ammoniagőzök által alulról támadtatik meg. Mihelyt a gőz és az elnyelő anyag egy része folyékonnyá lett, ez természetesen rögtön a tartány fenekére sülyed úgy, hogy a szilárd elnyelő 1 anyagnak mindig új fölülete lesz az ammoniagőzök hatásának kitéve. Ha a fönti körülmények között az összes szilárd elnyelő anyag folyékonnyá vált, akkor ezen anyag bizonyos meghatározott mennyiségű ammóniát tartalmaz elnyelve és ha nyugalomban marad akkor nem nj'el el többet. Az ammóniát ekkor, ha akarjuk, elpárologtatás útján ismét kiűzhetjük a folyadékból. Ha azonban a folyadékot mozgásba hozzuk, akkor a folyadék az ammoniagőzöket tovább is nagymértékben fogja elnyelni. Ennélfogva ajánlatos a kígyó-1 csőt a tartányokban kör- vagy gyűrűalakj bán elrendezni (5. ábra) és oly szerkezeteket alkalmazni, melyeknek segélyével a tartányok az elnyelési időszak alatt folytonosan forgásban tarthatók. Ezáltal az elnyelő hatást lényegesen gyorsíthatjuk és fokozhatjuk, mivel a mozgásban tartott folyadék jóval nagyobb mennyiségű ammóniát képes elnyelni, mintha nyugalomban van és a hatásban elért nj-ereség a forgatás költségeit lényegesen fölülmúlja. Megjegyzendő azonban, hogy a tartányok folytonos forgatása a fonadéknak bármely más módon történő mozgatásával is helyettesíthető. A folytonos forgatást az ammónia elgőzosítése és kiűzése alatt is előnyös alkalmazni. Ámbár a fagyasztó közegnek a tartányokban való vezetésére és a hűtő vagy hevítő közegnek a tartányok kígyócsöveibe való vezetésére bármilyen üreges tengelycsapok alkalmazhatók, a 3. ábrán részletesen föltüntetett kivitelek számos előnyt nyújtanak. A fagyasztó közeget bevezető tengelycsap 1 az ábra jobboldalán látható. A csapágyba i egy (P) esődarab van helyezve, melyhez egy belső csavarmenetekkel ellátott (Q) kapcsolóhüveíy csatlakozik. Ez utóbbi viszont a (D) cső elágazásába torkoló szilárd csődarab külső csavarmeneteire van csavaró! va. A szilárd csodarabot egy (R) gyűrű veszi körül, melynek karimája a (Q) kapcsoló hüvelyre van csavarolva és valamely 1 alkalmas tömítő anyagot fog közre. A csőre még egy második (S) gyűrű is van szilárdan, azonban beállíthatóan erősítve és a két gyűrű közé egy tekercsrúgó van iktatva, mely a cső belső végének karimáját a (Q) hüvelynek egy gyűrűalakú belső kiugrásához törekszik nyomni. A hűtő és hevítő közeg bevezetésére szolgáló tengelycsap részletei a 3. ábra baloldalán láthatók. A tartány fejlapjához szilárdan erősített (T) tengelycsapban egy központi hosszcsatorna van kiképezve, melynek külső vége egy T alakú kapcsolóhüvely útján a (B) és
