46238. lajstromszámú szabadalom • Fonógyűrű
(9) horony fenekét, hanetn a pofák saját mozgásának biztosítására bizonyos köz marad szabadon. Lehet az egyes pofák helyzetének a gyűrűpályán való biztosítására alkalmas berendezéseket akként elrendezni, hogy ezek a pofák a mozgógyűrűhöz való közelítését és ettől való távolodását előidéző lengő mozgását szabályozzák A megrajzolt foganatosítási alaknál ebből a célból mindegyik pofa egy-egy széles forgáscsapszerű (10) résszel van fölszerelve, mely a (2) karima és a (3) válldarab között levő hézagba megfelelő köz hagyásával beleillik. Mindegyik (5) pofának a (3) válldarab alá nyúló (11) toldata van, melynek külső fölülete a kellő mértékben befelé lejt, úgy, hogy a pofák befelé, sugárirányú síkban a kellő mértékben szabadon elfordulhatnak. Ha szükséges, eme mozgás lehetővé tételére a (2) karima fölső fölületét is kúposán leesztergályozhatjuk. Lehetne a pofáknak azt a külső részét is kúposán kiképezni, mely a (2) karima alá fogódzik, mikor ugyanazt az eredményt érnők el, mint előbb, de előnyösebb, ha ezek az érintkező fölületek a megrajzolt módon sík fölületek gyanánt vannak kiképezve. Hogy a pofák biztosan fogva legyenek tartva, de a leírt mozgásukat is elvégezhessék, alkalmas rögzíüőberendezés van alkalmazva, mely előnyösen akként van kiképezve, hogy ne csak a pofák oldalirányú elmozdulását gátolja meg, hanem sugárirányú mozgásukkal szemben is gyenge, rugalmas ellenállást feitsen ki. Ebből a czélbóí vékony, rúgószerű (12) fémgyűrűt alkalmazunk, mely föl van hasítva és rugalmassága következtében az (1) gyűrűpálya belső fölületére szorul. Ha kívánatos, a gyűrű fölső és alsó szélén kellő számú (13) nyelvet lehet kiképezni, melyéket a gyűrű anyagában kiképezett bemetszések létesítenek és melyeket a gyűrű elhelyezése után kifelé hajlítunk, úgy, hogy az alsó nyelvek áz (1) gyűrűpálya alsó éle alá fogódzanak (mi mellett a gyűrűnek a nyelvek között fekvő részének alsó széle előnyösen akként van elvágva, hogy ez a gyűrűpálya alsó élével egy síkba kerüljön), míg a fölső nyelveket a (3) válldarabra hajlítjuk, hogy így a gyűrű függélyes irányban el ne tolódhassék. Ezek a (13) nyelvek igen kielégítő eredményeket biztosítanak. A (12) gyűrű átmérője vagy egész kerületén azonos, vagy pedig ama részeken, hol a nyelvek vannak kiképezve, nagyobb mint a többi, az (5) pofákkal együtt működő részein (1. a 3. ábrát). Hogy a pofák a kellő helyzetben biztosan legyenek rögzítve és hogy ezenkívül a szükséges lengő mozgást is végezhessék, a (12) gyűrűn (14) nyelvekkel látjuk el, melyek előnyösen akként vannak kiképezve, hogy a gyűrű fölső szélétől megfelelő távolságban evvel előnyösen párhuzamos bevágást alkalmazunk és a nyelvet kihajlítjuk. Ha kívánatos, a pofákat visszatartó rugalmas nyelvek mind azonos módon lehetnek kiképezve (1. és 2. ábra), de lehet a 4. és 5. ábra szerint az egyik (14) nyelv helyett két rövidebb, ellenkező irányban álló nyelvet is alkalmazni, minek célját később fogjuk ismertetni. Előnyös, ha mindegyik nyelv harántirányú bordázattal van ellátva, vagy befelé van hajlítva, mint az (16)-nál látható, hogy a jelzett pofák elmozdulása egy irány felé ki legyen zárva és hogy a pofák bevezetését lehetővé tegyék, a (16) hajlítás helyén alkalmazott (161 ) kivágás meggátolja, hogy a jelzett pofák oldalirányú elmozdulását végezzenek. Eme pofák ellenkező irányú elmozdulását a befélé nyúló (17) élek gátolják meg, melyek a (14) nyelvek vezetőéleivel ellenr tétes helyzetben vannak. A (14) nyelvek alapjuktól az orsó és cséve forgásirányával ellentétes irányban nyúlnak ki, úgy, hogy a fonál eme nyelvekbe bele nem akadhat. Hogy a pofának a mozgógyűrűre gyakorolt súrlódó ellenállását szükség esetén módosíthassuk, oly berendezést alkalmazunk, mely az egyik pofának befelé való mozgatását teszi lehetővé, a rugalmas (12) gyűrű ezt a mozgást lehetővé teszi és a pofákat visszafelé szorítja. Világos, hogy az összes pofákat lehetne akként mozgatni, de hogy elégséges, ha csakis az egyik pofánál alkalmazunk ily berendezést. Ebből a célból 1 az (1) gyűrűpályán egy csavarmenetes (18)
