46188. lajstromszámú szabadalom • Eljárás platinabevonatoknak vason, nikkelen, kobalton nemes fémeken vagy ezek ötvözetein való előállítására

Ha pl. a platinát bizonyos esetekben nikkelsodronnyal akarjuk pótolni, a sodronyt először is redukáló gázban izzítjuk, hogy a zsírnak és oxidoknak minden nyomát eltávolítsuk; ezután a sodronyt még lesúrol- i juk és a következőképen összeállított fürdőbe hozzuk: 25 g. platinachloridot (40% Bt) 500 g. vízben! cjldunk és 500 g. vízben oldott 100 g. ammoniafoszfáttal lecsapunk; a csapadékot a fölötte álló folyadékkal együtt 500 ; g. nátriumfoszfátnak 1000 g. vízben való j oldatában föloldjuk; ezen oldathoz 4000 [ g.-ot adunk foszforsavas nikkeloxidulnak , oly nátriumpirofoszfatban való oldatából, ' mely literenként 5 g. nikkelfémet tartalmaz. Az oldatot az elpárolgó víz pótlása mellett addig főzzük, míg a fürdő gyöngén I savanyu hatást mutat és ammónia már nem 1 szabadul föl. ! Az ezen fürdőben platinanikkellel bevont j sodronyt kb. 1000° C.-nál hidrogénáramban ! való hevítésnek vetjük alá, ami által az ötvözetcsapadék nemcsak önmagában tömöríttetik, hanem az alapfémmel össze is hegesztetik; ezután a sodronyt ismételten lesúroljuk és zsírtalanítjuk, majd tiszta pia- j tinaelektrolitben vékony platinaréteggel j vonjuk be. A bevonásra az előbb leírt fürdő alkalmas, ha a foszforsavas nikkeloxidul- ! oldatot nem adjuk hozzá. i Ezen folyamatok befejezte után a sod- j ronyt ismét 1000° C.-nál redukálóan izzít- ! juk. A tiszta platinával való bevonást és a J redukáló szerben 1000° C.-nál való izzítást | mindannyiszor kell ismételni, míg csak a j sodrony a levegőn való izzításnál oxidációt I már nem mutat. Rendszerint 3—5-szörös ' izzítás elegendő. Az 1000° C.-nál redukáló gázban való izzítás az ötvözettel, illetve platinával való lecsapatás, valamint a platinával való bevonás után használható eredmény elérésére elengedhetetlen, mertenélkül a platinabevonat a sodronyon nem marad meg. Hogy a redukáló izzítás galvánikus úton előállított fémcsapadékokra előnyös hatást / gyakorol, ismeretes. E^en eljárásoknál azonban az izzítás csak gyönge vörösizzásnál eszközöltetik, nyilvánvalóan oly célból, hogy az elektrolízisből.származó okkludált hidrogén kihajtassák, mely a csapadékokat merevvé és mechanikai megmunkálásra alkalmatlanná teszi. Az előzőkben leírt eljárásnál a gyönge vörösizzásig való hevítés nem elegendő, mert ennél az egyes bevonatoknak egymással való teljes ötvöződése még nem áll be; ez azonban a jó tartás elérése céljából elengedhetetlen. Az izzításnak legalább 1000° C.-nál kell történni, tekintet nélkül arra, hogy a csapadék nikkelből és platinából vagy csak platinából áll-e. A platinának vastagabb rétegben való lecsapása szintén nem célszerű, mert ekkor a platina az izzításnál lepattogzik. A platinabevonatot ezért közbevetett redukáló izzításokkal kell a kívánt vastagságig növelni, mimellett célszerű a csapadékot vékony tárgyaknál, pl. vékony sodronynál vagy bádognál legföljebb 0,01 mm.-nyire venni. Vastagabb sodronyoknál vagy bádogoknál a csapadék vastagabb is lehet. A leírt módon platinával bevont nikkelsodrony megsérülés nélkül hajlítható, a levegőn való izzításnál nem oxidálódik és savak nem támadják ímeg. Ha nem változó nikkelacélsodronyt alkalmazunk, a sodronyt a bevonás után üveggel légmentesén összeolvaszthatjuk. SZABADALMI IGÉNY. Eljárás platinabevonatoknak vason, nikkelen, kobalton, vagy más nehezen olvadó nem nemes fémeken vagy ezek ötvözetein való előállítására, azáltal jellemezve, hogy platinának az alapfémek egyikével való ötvözetét elektrolitos úton lecsapjuk, a csapadékot magas hőmérsékletnél redukáló gázban izzítjuk és ezután a redukáló szerben magas hőmérsékletnél való hevítés mindenkori ismétlése mellett tiszta platinából álló több elektrolitos lecsapást létesítünk. Tallas részvénytársaság nyomdája Budapesten