46127. lajstromszámú szabadalom • Eljárás folyadékok elektrolízisére

— 2 — olyan vízszintes elrendezéssel bíró cellát készítünk, amely a rétegezést fölülről való melegítés folytán fentartja, a tápoldat hozzávezetésével a fűtőcsövek magasságában van ellátva és amelynél a katódtér kizárólag közvetlenül a diafragma fölött fekvő és a diafragmában lévő legnehezebb, legalkálidúsabb rétegnek a diafragmán való átlépése által tápláltatik. Terjedelmes, nagyban végzett technikai kísérletekből már most kitűnt, hogy a rétegképződést előnyösebben érjük el azáltal, ha azt az oldatot, mely a fölső elektród közelében van és amely mint fölső réteg elkülönítendő, melegítjük, ahelyett, hogy azt szegényebbé engednők válni. A melegítést előnyösen fűtőcsövekkel végezzük, melyeket ellentétben valamennyi ismert berendezéssel, a fölső elektród fölött vezetünk, ha az vízszintesen fekszik és ezen elektród magasságában, ha az függélyesen (például függélyesen lenyúló pálcák alakjában) van elrendezve, vagy pedig a melegítést gőzzel eszközöljük, melyet a folyadék fölszíne fölé vezetünk. Az előny, amelyet ezáltal elérünk, igen nagy. Nevezetesen most már csak koncentráltabb és melegebb sóoldatok jutnak a fölső elektródon elektrolízisre úgy, hogy a fürdőellenállás kisebb, az áramsűrűség (egyformán maradó feszültség mellett) nagyobb lesz, az elektródok élettartama ezáltal fokozódik, miután azok' hígabb oldatokban többnyire gyorsabban elpusztulnak; azokban az esetekben, amikor a fölső elektródon oldható gázok válnak le (például klóralkáliák elektrolízisénél) azok oldhatóságát a magasabb hőmérséklet csökkenti és a kölcsönhatás az oldott gázok és az elektrolízis terméke között az alsó nehezebb rétegben csökken s. i. t. Az előadott szempontok szerint készített, a következőkben leírt cellával már most lehetséges a legnehezebb, legalkálidúsabb réteget egyedül, és pedig kizárólag a diafragmán keresztül való vezetéssel, a diafragma alatt lévő katódtérnek - táplálására fölhasználni. A cellának egy foganatosítási alakja a mellékelt rajzon van föltüntetve. A fürdőoldat fölvételére az (1) cementtel bélelt, erős vasbádogból készült (2) kád szolgál. A (14) fűtőcsövek és a tápoldat bevezetésére való (17) bevezetőcsövek a fölső (9) elektród magasságában vannak elrendezve, oly célból, hogy a rétegezés föntartassék és hogy elérjük, hogy a fűtőcsövek a befolyó oldatot mindjárt a fürdőben lévő legmagasabb hőmérsékletre hozzák, avég* bői, hogy azok klór-iónjai lehetőleg nagy ^iffuziósebességet vegyenek föl. A vízszintesen elrendezett (4) diafragma közvetlenül a (3) katóddróthálón fekszik. Avégből, hogy az ezen dróthálózatokon fejlődő gázoknak tért adjunk a könnyebb elszállásra, erre szolgálnak a (16) tartók, melyek egyrészt a kádak vasfenekére vannak helyezve és amelyek a könnyen hullámosított dróthálót több helyen hordják, mely különben a fürdő tartalmának súlya alatt áthajolna. Eképen kettős fenék keletkezik, melyek között a gázok elvonulnak, azután csőtoldat vagy másefféle útján elvezettetnek, míg a lúg alul lefolyik. A tartók fémből készülhetnek és ez esetben egyúttal áramkapcsolás gyanánt szolgálnak. A keletkező klórgáz az anódteret a (2) kád födelében alkalmazott (19) csövön keresztül hagyja el. A diafragmán keresztül való átfolyásnak sebességét természetesen annak összetétele és vastagsága szerint szabályozhatjuk. Ha a vastagságot és összetételt már megválasztottuk, akkor a sebesség a folyadék magasságának a fürdőben való megszabása által változtatható. Minthogy azonban a diafragmák hónapok folyamán a rárakodó tisztátalanságok folytán átbocsátó képességükben valamit veszítenek, lehet a katódtér egyenletes táplálására olyan berendezést létesíteni, mely lehetővé teszi az alsó üreges térben kisebb vagy nagyobb vákuum előidézését, oly célból, hogy a diafragmán át a lúg keresztülfolyását fokozzuk. E végből a (11) levezetőtoldat (12) elágazással van ellátva, melyen át a gáz leszívható. Célszerű az elágazócsövet rézsútosan fölfelé vezetni, hogy a gázáram lúgot ne ragadjon magával. Keresztben behelyezett (18) drótsziták visszatarthatják az esetleg ma-