46114. lajstromszámú szabadalom • Pneumatikus kézikalapács, ill. szerszám

módon, hogy annak falához illeszkedve, hosszirányban elmozoghat. A (31

) szelepházon nyílások vannak, melyek a szelep külső hornyaival közlekednek, midőn a szelep a hajtóközeg elosztása és kibocsátása céljából mozgásait végzi. A dugattyút mindkét irányban közvetlenül a nyomóközeg mozgatja, míg az elosztószelep a hajtóközeg be- és kiáramlását szabályozza. A szelepkamrának hátsó vége állandó közlekedésben áll a hajtóközeg tápvezetékével a szűk (4) vezeték révén, míg a bővebb (5) vezeték a szelepkamrának ezen végétől a hengerbe vezet. Az (5) vezeték ezen nyílását a (2) dugattyú zárva tartja, amikor ez a henger mellső végében van. Azon idő egy része alatt, míg az (5) vezetéket a dugattyú nem zárja, az az (1) henger (6) furata révén közlekedésben áll a szabad levegővel. Ennek következtében a (3) szelep hátsó végére ható nyomás bizonyos idő alatt teljesen meg van szüntetve. Ha az (5) vezetéket a (2) dugattyú elzárta, a szelepkamra hátsó végében a nyomás, a (4) vezetéken át beáramló nyomóközeg folytán, fokozatosan emelkedik mindaddig, amíg a tápvezetékben uralkodó nyomást el nem éri. Ekkor a szelepkamrának másik végénél a szabaddá való (6) nyílás és (7) vezeték révén a nyomás csökken és a szelep gyorsan előre mozog. A nyomóközeg egy része e közben a (6) nyíláson keresztül, míg másik része a (7) vezeték, (8) horony és (9) nyílás révén a gyűrűs (10) kamrába és innen a (11) nyíláson keresztül a szabadba távozik. A (3) szelep a másik irányban vagyis hátra azon nyomóközeg behatása alatt, mozog, melyet a bátrafelé mozgó (2) dugattyú mozgási energiája a dugattyú vége és a szelep szomszédos vége között összeszorít. A szelep ekkor a (12) csatorna nyílását szabaddá teszi és a nyomóközeg ezen a henger hátsó végébe áramlik, minek következtében a dugattyú nagy sebességgel előre rapzog. A szelep ekkor egyszersmind a henger mellső végébe nyúló (13) csatornát a (8) horony) (9) nyílás, a gyűrűalakú (10) kamra és a (11) nyílás révén a légköri levegővel helyezi közlekedésbe. A beáramló, nyomás alatt álló közeg a (12) vezetéken áthaladva, a szelepet a dugattyú előremenetele alatt hátsó állásban tartja. Midőn a dugattyú előremenetelének határát csaknem elérte, a henger falában kiképezett (6) nyílást szabaddá teszi, melynek keresztmetszete elég nagy, hogy a hengerben a nyomásnak gyors csökkenését idézze elő a dugattyú mögött még abban az esetben is, ha a nyomás alatt álló közegnek a hengerbe való beáramlása még mindig folyamatban van. A dugattyú, előremenetele alatt elzárja a szelepkamra hátsó végétől kivezető (5) csatornát, minek következtében abban a nyomás emelkedik úgy, hogy a (6) nyílás szabaddá válásakor a szelepkamra mellső végénél beálló nyomás csökkenés következtében a szelep előre mozog. Ennek következtében azonban megszűnik a nyomóközegnek a henger hátsó végébe való beáramlása és egyszersmind szabaddá válik (13) vezeték, amelyen át a hajtóközeg a hengernek mellső végébe tódul (1. ábra). Ennek nyomása a (2) dugattyút oly nagy gyorsasággal hajtja ismét hátra, hogy a dugattyú a hátsó vége és a szelep szomszédos, vagyis mellső vége közötti hajtóközegét komprimálja és a szelep ennek folytán hátrafelé mozog. A dugattyú hátramenetelének kezdetén szabaddá teszi a (13) csatornát, mely a szelepkamrának hátsó végétől a hengerbe vezet. Ezután nyitja a (6) nyílást úgy, hogy most a henger mellső vége közlekedik a küllevegővel (2. ábra), míg előzőleg a henger hátsó vége közlekedett a légköri levegővel (1. ábra). A (3) szelep mögötti tér ekkor az (5) csatorna révén a küllevegővel áll összeköttetésben úgy, hogy a nyomás a (3) szelep hátsó végén megszűnik, mielőtt mellső végén [a (2) dugattyú és a szelep között] kompresszió jön létre, a szelep tehát most könnyebben mozoghat hátra, mintha hátsó végére a teljes nyomás hatna. A dugattyú lökete segédkibocsátó nyílások alkalmazásával növelhető. Ezeken a nyílásokon át a dugattyú hátsó vége és a szelepnek szomszédos vége közötti nyomóközeg azután is