46109. lajstromszámú szabadalom • Légáramlásszellőzéssel és csurogtató berendezéssel ellátott magtartány

akasztókarika, melybe a fölfüggesztőzsineg (o) lesz akasztva. A magtári állomány megállapítására egy mérőszalag szolgál; ez egy közönséges méterrendszerű szalagból áll, melynek alsó végén kis ólomsúly van alkalmazva. Jelen találmány tárgyát képező magtartányoknak maggal való megtöltése legcélszerűbben elevátorokkal történik, de ha valamely magtárt ilyenekkel nem szerelnének föl, a tartány megtöltését zsákból, azaz emberi erővel is végeztethetjük. Megtöltés alkalmával a magtartányok zárókészülékét zárva tartjuk. A magvak fölülről lesznek a tartányba öntve. A magtári állomány szellőztetése kétféleképen eszközölhető és pedig 1. légszívás által. 2. csurogtatás által. Légszívás által való szellőztetésnél mindenekelőtt a tartányok zárókészülékét a szorítócsavar megszorítása által légmentesen kell elzárni. Ezután megkezdhetjük a szellőztetést oly módon, hogy a magtárban elhelyezett — akár mótor, akár pedig járgányhajtásra szerkesztett — légszívógépet működésbe hozzuk. Mihelyest a levegő szívását megindítjuk, a csővezetékben a levegő nyomása csökkenni fog, minélfogva a tartány magállományából a fülledt levegő a csővezetékbe fog tódulni, a tartányban pedig a szabadból jövő levegő fogja az egyensúlyt föntartani s így tovább. Ha a légszívást abbahagyjuk, a magvak között a régi dohos levegő helyett friss levegő lesz. Ha mi azonban a zárókészülékről a (c) jelzésű záróbuzát levesszük úgy, hogy a magtartány csupán a tolólemezzel, tehát nem légmentesen lesz elzárva, akkor bizonyos fokú szellőzés automatikusan fog végbemenni, mert ekkor a magvak között esetleg keletkező szénsav súlyánál fogva lefelé húzódik s a magtár földszinti helységének legmélyebb helyén fog összegyűlni. A magtartányból ily módon kivonult szénsav helyét fölülről beáramló szénsavmentes levegő fogja elfoglalni. Ezen most leírt körülménynél fogva, a magtartányok csakis a mesterséges légárammal való szellőztetés tartamára zárandók el légmentesen. A magtári állomány bármikor szellőztethető lesz légszívás útján, mert míg például a jelenlegi magtári rendszerek mellett előfordul, hogy a magvakat a levegőnek túlságos párateltségéből kifolyólag nem lehet megforgatni, nehogy a kicsírázás veszélyé^ nek kitétessenek, addig a légszívás általi szellőzés rendszerénél ez már csak azért sem fordulhat elő, mert a keletkező légáramnak szikkasztó hatása van. A légáramszellőzés alkalmával a magtartány oly helyzetben van, mint az az 1. és 2. ábrán látható. A csurogtatás által való szellőztetés akkor lesz helyén való, ha a légáramszellőztetés valamely beállott hiba folytán lehetetlen és ha a magtár fölvonokkal van ellátva. Ilyenkor az (f) szorítócsavart megeresztjük, a szorítókengyellel egyetemben fölhajlítjuk és a (j) jelzésű kapcsolólánccal új helyzetében megrögzítjük (lásd a 6. ábrán) ; a szabaddá vált záróbuzát (t)-vel jelzett akasztójánál fogva a (g) akasztóhorogra fölfüggesztjük, hogy útban ne legyen. Ez megtörténvén, előhozzuk az (y) magvezetővályút és az (o) fölfüggesztőzsineggel a (h) jelzésű beakasztókarikába akasztjuk, alsó végével pedig a fölvonóhoz illesztjük. Ha már most az (1) betűvel jelzett tolólemezt a zsáktartólól kihúzzuk, a magvak a tartányból kicsurogva, a magvezetővályun végigperegve, az elevátoron át újra a magtartányba kerülnek és ezen körmozgás alkalmával teljesen átszellőztetnek. Ezea csurogtatórendszer természetesen akkor is alkalmazható, ha csupán a magvak helyváltoztatása lesz a cél. A magvak zsákolását éppen ily módon végezzük (lásd az 5. ábrán), csakhogy a magvető alkalmazása helyett zsákot kötünk a zsáktartóra s a magvakat ebbe csurogtatjuk. Az 5. és 6. ábra mutatja a magtartányt csurgóra állítva. A magtári állomány számontartására szolgál a már leírt mérőszalag. A mérőszalagot ólmos végével lefelé bocsájtjuk a tartányba és pedig mindaddig, míg a magvak fölszínét éri. A szalagon leolvasható, hogy mennyi a tartányban az üres tér s így a magtartá-