46104. lajstromszámú szabadalom • Eljárás zsiradékoknak oldott ammoniákkal nyomás alatt való kezelésére

— 4 izoleinkénsavvá és oxistearinkénsavvá való átalakulását, melyek vízben való egyszerű főzés útján kénsavra, izolein- és oxistearinsavra esnek szét, mely utóbbiaknak olvadási pontja igen magas, nevezetesen kb. 80° C. Mindazonáltal előfordul, hogy a kén • sav jelenlétében való hosszú főzés alatt, ami szükséges avégből, hogy a kénsavval egyesült savakat megbontsuk, az izoleinkénsav és az oxistearinkénsav könnyen dehidratizálódnak és a megfelelő laktónokat adják, melyeknek olvadási pontja kb. 25° C-nál fekszik. Szükséges tehát ezen anhidrideknek a vizet visszaadni és azokat újra savakká átalakítani, amit szappanosítás útján könnyen elérünk. A savak és laktónok elegyét a fönt leírt módon ammóniákkal elszappanosítjuk és hideg vízzel kezeljük, oly célból, hogy az olajsavat elkülönítsük, mimellett természetesen a szappanosításnál használt összes ammoniákot főzés útján visszauyerjük. Ezen eljárással olyan olajsavat kapunk, mely 56 % zsírsavakat tartalmaz 70° C olvadási ponttal. A nátron- és káliszappanok előállítási módja már most a következő: A fönt leírt módon a bármilyen ismert eljárással kapott olajsavból készített ammoniákoleát, valamint a fönt leírt kezelésekből származó >vizes ammeniákoleátoldatok és végül a tetszésszerinti eredetű zsírsavaknak fönt leírt módon előállított ammóniákszappanjai egyszerűen nátrium- vagy káliumkloriddal vagy nátriumszulfáttal, vagy más nátron- vagy kálisókkal való kettős cserebomlás útján átalakíthatók nátron- vagy káliszappanokká. A fönt általánosságban említett ammoniákszappanokat külön keverőkészülékbe adjuk és miután azokat kb. 75" C-ra fölmelegítettük, porított nátriumvagy káliumkloriddal vagy más nátriumvagy káliumsóval keverjük kb. olyan arányban, mely a reakcióban lévő szappan 20%ának felel meg, ha kloridot alkalmazunk, vagy megfelelő arányokban, ha más sóról van szó. Ha már most a hőmérsékletet a szükséges fokon tartjuk és a kavarást folytatjuk, akkor azt fogjuk tapasztalni, hogy a só lassanként föloldódik és az ammóniákszappan lassanként rátron- és káliszappanszemcsékké alakul át, melyek egészen hasonlók a maróalkaliáknak zsírokra való behatásánál keletkezett szappanokhoz, míg az ammóniák, mely előbb a zsírsavakkal volt egyesülve, már most a nátrium és kálium helyébe lépett és ammoniumklorid, vagy szulfát keletkezik, melyeknek oldataiban a nátron- és káliszappanok oldhatatlanok. A szappanok ilyen módon való előállításának rendkívüli gazdasági fontossága kézenfekvő, mert az árkülönbség a maróalkaliák és karbonátok és más sók között olyan, hogy ezen módszer olcsóbb az összes eddig ismert módszereknél. Mindazonáltal az eljárás gazdaságos volta lényegileg az ammóniák teljes visszanyerésén nyugszik, mely ammoniumklorid vagy szulfát alakjában a szappanokhoz van keverve. A dekántálás útján való mosások tudvalevőleg mindig nehézkesek és hosszadalmasak, úgyszintén a szűrősajtók segélyével való szűrés és mosás is, teljesen eltekintve attól, hogy ez a két módszer igen nagymennyiségű sósvizet igényel, miáltal az ammóniák erősen hígittatik és a visszanyerés költségei aránylag fokozódnak. Bejelentők ezen nehézséget a centrifugális erő segélyével győzték le. A szappan és ammoniáksó elegyét, amint az a keverőkészülékben foglaltatik, egy külön centrifugába (4. ábra) visszük be és a centrifugális erővel való kb. 10 percig tartó kezelés után az ammoniáksóoldat elválik és ha a szappant magában a centrifugában, súlyának kb. 10%-át tevő mennyiségű sósvízzel mossuk, akkor olyan szappant kapunk, mely nem tartalmaz többet, mint kb. 0'1—0-2% ammoniákot. Ezen szappan megfelelő főzés után olyan nátron- és káliszappant ad, mely külsejére és tulajdonságaira nézve teljesen hasonló a más módszerek szerint kapott nátron- és káliszappanokhoz. Az ammóniák visszanyerése a többi ammoniakloridoldatokból, melyeket a centrifugákban kapunk, nehézség nélkül eszközölhető. Megemlítendőnek tartjuk még, hogy a