46076. lajstromszámú szabadalom • Rugalmas kerék
alakú (12) karima van elrendezve, mely a (13) cső számára vezeték gyanánt szolgál, mely eső fölső vége a (14) lemezt tartó pecekkel van összecsavarolva, míg alsó vége a kerékküllőt a kerékkoszorúval öszszekötő (7i rész csavarmenetekkel ellátott csapjával van összekötve. A (12) karima és a (141 lemez a küllők belső terét három szakaszra osztja, melyek közül kettő csavarrugókat vesz föl. A kerék bemutatott foganatosítási alakjánál a kerékküllőknek a kerékaggyal szomszédos szakasza üres és rövid azon célból, hogy a középső és a kerékkoszorúval szomszédos szakasz nagyobb lehessen. Az aggyal szomszédos szakasz hossza azon relatív eltolódás maximális nagyságának felel meg, melyet a kerékküllők két teleszkopszerú csöve egymásban végezhet. A csövek maximális eltolódása esetén a (14) lemez a (6) összekötő részbe ütközik és ezáltal a kerékküllőkben levő rúgókat túligenybevétel és megsérülés ellen megvédi. A (12) karimára és a (14) lemezre támaszkodnak az ellentétes irányban ható (3 és 4) csavarrugók, melyek közül az első a csöveket széjjeltolni és a második azokat egymásba tolni igyekszik. A (4) rúgót fölvevő kerékküllőszakasz előnyösen hosszabb, mint a (3) rúgót fölvevő szakasz; hasonlóképpen a (4) rúgó kifeszített állapotban hosszabb, mint a (3) rugó; normális feszültséggel a keréknek terheletlen állapotában a (3) rúgónál erősebb. Az erősebb (4) rúgók az agyat s a kerékkoszorút szilárdan kötik öfsze egymással s a keréknek nagy szilárdságot kölcsönöznek. Amint ezenkívül a tapasztalat mutatja, ezen módon rugalmasságot érünk el, anélkül, hogy a teher folytonosan föl- és lefelé mozogna, mely mozgás azonban föllépne, ha a (3) rúgók a (4) rúgóknál erősebbeknek választatnának. Előnyös a (4) rúgókat különösen a hátsó kocsikerekek küllőiben erősebbeknek venni, mert a kerekek hajtásánál föllépő igénybevételt is ki kell bírniók, ép, úgy, mint a lökéseket, melyek a jármű hirtelen megállításakor és átmenet nélkül való sebességváltozásoknál föllépnek. A kerék hajtásánál az agy a kerékkoszorúhoz képest előre forog, amennyiben a kerékküllőket helyes sugaras helyzetükből kimozdítani és csöveiket többé-kevésbé oldalt lökni törekszik, mely törekvéssel szemben a (4) rúgók növekedett összenyomása hat. Mivel ezen rúgok fontosak, nagy ható terük van, hogy túlíeszítés és megsérülés ellen védve legyenek. A (4) rúgók a csövek széttolása alkalmával is'meg vannak védve a túlfeszítés ellen, mely célra a (25) vállak rendeztetnek el, melyek az agy karimáinak szélébe ütköznek. A küllőket az ékalakú (6) összekötő részek szűkített részeinek érintkezése is megakadályozhatja abban, hogy a sugaras állásból nagyon kitérjenek. Mindegyik rúgó menetein belül, koncentrikusan a (3a), ill. (4a) nyomórúgók vannak elrendezve, melyek menetei a (3 és 4) rúgók meneteivel különböző szöget zárnak be, hogy a koncentrikusan elrendezett rúgók menetei egymásba ne kapaszkodhassanak. Ezen (3a és 4a) rúgók segédrúgók, amennyiben a (3 ós 4) rúgókat alátámasztják és hozzájárulnak ahhoz, hogy a rúgók ellenállása az összenyomással szemben; növeltessék. Ezen rúgók, különösen a (46) rúgók aránylag csekély feszültség alatt állnak és úgy vannak megválasztva, hogy a kerék terheletlen állapotában aránylag csekély feszültséget nyernek és arra szolgálnak, hogy a rúgók összenyomásával szemben az ellenállást növeljék és pedig a rúgók összenyomási fokának megfelelő növekedő mértékben. Ha a terhelés csökken, a feszültség úgyszólván 3-ra száll alá, ha az agy visszalengésénél közel a középet érte el. Ezért ezen rúgók ép akkor a leghatékonyabbak, amikor szükséges, anélkül, hogy lengéseket okoznának. Annak a megakadályozására, hogy a kerékküllőkbe por hatoljon, a belső (2) küllőcsőhöz koncentrikusan a (21) cső van elrendezve és a (6) összekötő rész alapfölületétől lefelé nyúlik, miáltal gyűrűs tér keletkezik, melybe a kerékküllőnek a (10) tömítőgyűrűt tartó külső (1) csöve nyúlik, mely tömítőgyűrű a por behatolását a csövek relatív eltolódása folyamán megakadályozza.
