46025. lajstromszámú szabadalom • Vállfűzőzár

gombot az (1) gombos pánton levő (6) horogba akasztjuk és azután a többi (3) gombokat a (4) horogba bekapcsoljuk. E közben az (5) gombhoz tartozó (7) rúgó megfeszül és a két (1, 2) pántot zárva tartja, miközben a vállfűző szabadon követheti a test mozgásai anélkül, hogy a pánt kinyílnék, amit azáltal érünk el, hogy a (4) horgok hasadékait megfelelően nagyra készítjük, hogy a (3) gombok játékát ne korlátozzák. A vállfűző kikapcsolása úgy történik, hogy meghúzzuk az (5) gombhoz erősített (10) szalagot vagy hasonlót, minek következtében az előbbi kilép a (6) horogból, majd magával viszi a (2) horgos pántot is és az Összes (3) horgokat kikapcsolja. A 4. ábrán a reteszelés egy másik kiviteli alakja van föltüntetve, melynek alkalmazásával, a fölső záróhorog megfordított elhelyezése elesik és az egész zárószerkezet egyszerűbb lesz. Ezen elrendezésnél a (4) záróhorgok a horog alsó részén nyitott, szögben hajló (12, 13) hasadékkal vannak ellátva, hasonlóan, mint a bajonettzáraknál, mely hasadék belül a (3) gombok befogadására szolgáló (11) kibővítéssel bír. A (6) reteszelőhorog az (1) horgospánton (61) nyílásával lefelé a (14) csap körül forgathatóan van megerősítve és (15) rúgó hatása alatt áll, míg az (5) reteszelőgomb a (2) gombos pánton van megerősítve. A (6) horgot a (16) fodőlap részben lefödi, mely utóbbi a ferde (13') hasadékban vezetődik és az (5) gomb bevezetésére szolgáló (11) nyílással bír. A (6) horog és a (16) födőlap egymáshoz képest úgy vannak alkalmazva, hogy a (16) horog a (15) rúgó nyomását követve (6') orrával a (13') hasadékot részben vagy egészben elzárja és a (11) nyílásban levő gomb a vállfűzőnek vagy hasonlónak feszülése következtében a (6) horog (12) hajlásában megfekszik, úgy azonban, hogy a nyíláson lefelé ki nem léphet. A vállfűző kinyitásakor a (6) horgot a (10) zsinór segítségével kikapcsoljuk, amikor is a nyitott (13') hasadékon át az (5) gomb eltávozik. Ugyanakkor a többi (3) gombok is kicsúsznak, a megfelelő (13) hasadékokból és a vállfűző kinyílik. Az 5—8. ábrák a reteszelő horognak négy más kiviteli alakját tünteti föl, melyek a 4. ábrán fölüntetettel teljesen egyeznek és csak alakításukban térnek el attól. Az 5. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a (15) rúgó a (6) horog alsó részének támaszkodik, melynek (6') orra a (16) födőlapnak (13', 11) nyílását lezárja. A 6. ábrán föltüntetett kiviteli alaknál a (6) nyúlványra ráerősített vagy vele egy darabból álló (17) nyelv szolgál a gomb biztosítására, a 7. ábra szerinti kiviteli alaknál pedig a (6') orr. Ezen alakításbeli különbségében kívül a fölsorolt kiviteli alakok egymás között és a 4. ábrán föltüntetettől még a horog mozgásának határolásában és a (15) rúgó alakításában térnek el. A 8. ábra szerinti kiviteli alaknál a horog helyett, különösen karkötő és lánczáraknál, valamint óraláncok beakasztására használt úgynevezett biztosító gyűrűnek egy kiviteli módozatát használjuk, melynek ívalakú (6) retesze a (11) nyílásba bevezetett (5) gombot rögzíti, míg a vele kapcsolatos (10) gomb segítségével visszahúzva a vállfűző gombot szabaddá teszi. Az ily záróelemekkel ellátott vállfűzők előnyösen kitűnnek az eddigi hasonlók fölött és pedig főleg abban, hogy a test mozgását kevésbé akadályozzák, egyszerű szerkezetűek és ájulásoknál, rosszulléteknél, vagy általában minden oly esetben, midőn a vállfűző gyors kikapcsolása válik szükségessé, gyorsan és biztosan kikapcsolhatók anélkül, hogy a bluzot le kellene vetni, amit semmiféle eddig készített vállfűzőzárnál sem volt lehetséges úgy, hogy azok használata különösen gyenge szervezetű és beteges nőknél a legnagyobb mértékben ártalmas volt az egészségére. Jelen vállfűzőzár minden különös nehézség nélkül alkalmazható a meglevő vállfűzőkön is és nemcsak váilfűzőknél, hanem általában minden testhez álló ruhadarabnál is használható.