46003. lajstromszámú szabadalom • Villamos izzólámpa rugalmasan tartott fémizzószálakkal

— 2 jelenségek állapíthatók meg, amelyek ugyancsak a szál deformálásában és a szálnak ezáltal előidézett megrövidülésében nyilvánulnak. A lámpateknikusnak ezen jelenségekre olyan lámpáknál, amelyeket minden helyzetben kívánnak alkalmazni, a száltartó megválasztásánál figyelemmel kell lennie. Az eddigi száltartóknál a fősúlyt arra fektették, hogy a szálat oly rugalmasan függesszék föl, hogy a tartó a szálnak enged, ha a lámpát kikapcsolják. Az izzószál tehát a lámpa égésénél meglehetősen lazán van tartva. Ezáltal elérték ugyan, hogy a szál a kikapcsolásnál nem szakadt el, azonban a szál abszolút megrövidülése hosszabb ideig tartó égésnél akadálytalanul bekövetkezhetett, minthogy a tartó rugalmassága olyan érzékeny volt, hogy már kb. 10—20 mg. húzás azt befolyásolta, sőt már maga a szál súlya olyképen befolyásolta a tartót, hogy az láthatóan behajtott. Az ily módon tartott izzószálak^ ferde helyzetben való égésnél szemlátpiipást behajlanak. Beható kísérletek, fémszálak, különösen wolframszálakra vonatkozólag azt mutatták, hogy a fémszálak olyképpen is tarthatók, hogy a szálak abszolút megrövidülése az égés alatt majdnem teljesen megakadályozható, ha a rugalmas tartó feszültségét olyképpen választjuk, hogy a szál állandóan bizonyos húzóerő behatása alatt áll, amely a szálat arra kényszeríti, hogy eredeti hosszát megtartsa. Kísérletekből kitűnt, hogy az izzószálak az eddigi föltevéssel szemben aránylag nagy húzóerőnek vethetők tartósan alá, anélkül, hogy a szál elszakadna. így pl. 120 mm. hosszú körülbelül 0'04 min. átmérőjű üreges szál, melynek falvastagsága 001 mm., hideg állapotban 500 mmg.-nál nagyobb húzóerőt képes állandóan elviselni anélkül, hogy elszakadna. Ugyanezen, száll ízzóállapotban 400 mmg.-nál nagyobb húzóerőnek vethető alá anélkül, hogy elszakadna. Ha az izzószálat, amely a fönt említett súllyal van terhelve, hirtelen kihűlni hagyjuk, akkor a szál ezen súlyt elszakadás veszélye nélkül elbírja. Ezen tényeket a találmány tárgyát tevő száltartónál hasznosítottuk. A találmány szerinti tartó egy foganatosítási alakja a mellékelt rajzon van föltüntetve. Az 1. ábra a találmány szerinti lámpa elölnézete, a 2. ábra a száltartó távlati nézete, míg a 3. ábra a föltüntetett foganatosításnál alkalmazott szál alakját ábrázolja. Az üvegből való (A) talapzat közép (G) üvegtartójának (R) fejébe a rugalmas (bl, b2, b3) tartók vannak szimmetrikusan beforrasztva, melyek előnyösen rugalmas fémszalagból, különösen hengerelt nikkel fémszalagból állanak (2. ábra). Ezen fémszalagok előnyösen úgy vannak választva, hogy azok csak 50, célszerűen azonban 200 mmg. és ennél nagyobb húzóerő behatása alatt hajlanak meg. Ezen nikkeltartók (al, a2, a3) stb. horgaiba a 3. ábrán látható egyenesre nyújtott fémszálakat akasztjuk, melyeknek kengyelszélessége 1/1—5. mm. A szálak végeit (El, E2, E3) stb. áram hozzávezető házalókkal összeforrasztjuk vagy összetapasztjuk. A használt fémszálaknak pl. wolframszálaknak pontosan a 3. ábrában föltüntetett alakkal, vagyis teljesen nyújtott szárakkal és körülbelül 1*1—5 mm. kengyelszélességgel kell bírniok. Ha a szálak szilárdan össze vannak kötve, akkor azokat «megfeszítjük» vagyis az eddig nem feszes (bl, b2) stb. tartókat csipesz vagy másefféle segélyével a középtartón a beforrasztási hely közelében gyenge nyomással emeljük, míg azok körülbelül a 2. ábrában pontozott vonallal jelzett helyzetbe nem jutnak, miáltal a szál és a rugalmas tartó erős feszültségét érjük el, amely — mint már említettük — 200 mmg.-nál is nagyobb lehet. A szálaknak ezen megfeszítése a fölfüggesztés számára föltétlenül szükséges. Ezután a tartókat a körtébe "forrasztjuk, ezt evakuáljuk és a lámpát elkészítjük. Ha ilyen lámpát ferde vagy vízszintes helyzetben égetünk, akkor azt tapasztaljuk, hogy az izzószálak szárai a lámpa egész tartama alatt feszes állapotban maradnak, anélkül, hogy behajlanának. A lámpa be-és kikapcsolásánál tapasztalható, hogy a artó az izzószál megrövidülésének, illetve meghosszabbodásának annyira enged, hogy