45972. lajstromszámú szabadalom • Vontatógép, különösen automobilkerék számára

— 2 — (b) kormánytengelyen vagy egy megfelelő kormányalvázon állandóan van alátámasztva és az (a) főhajtótengellyel az (1) villák segélyével függélyes irányban eltolhatóan van összekötve úgy, hogy a gép főkerete vagy közvetetlenül az (a) főhajtótengelyre fekszik vagy pedig erről az alant leírt módon fölemelhető. A (j) főkeretben az (m) csavaranyák vannak forgathatóan ágyazva, amelyeken az (n) csavarorsók mennek keresztül. Ez utóbbiak a (d) kerettel (o)-nál csuklósan vannak j összekötve. Ha az (m) csavaranyákat kézzel ! vagy egy föl nem tüntetett áttétel segélyélyével a mótor által, vagy más alkalmas szerkezet segélyével forgatjuk, úgy a (d) keret a (c) segédhajtótengellyel együtt emeltetik vagy sülyesztetik. A (C) segédhajtókerekek célszerűen magas bordákkal vannak ellátva, melyek a laza talajba behatolnak. Sima országutakon való haladásnál, vagy ha csekély vonóerő elegendő, a (d) keret fölemelt helyzetben van úgy, hogy a (C) segédhajtókerekek nem érintik a talajt' és a gép főkerete közvetlenül az (a) főhajtótengelyre támaszkodik. Az alátámasztási pontoknak ekkori elosztasat a 2. ábra mutatja sematikusan, amelyből látható, hogy a gép főterhe az (a) főhajtótengelyen nyugszik, míg a gép terhének kisebb része támaszkodik a (b) kormánytengelyre. Ha a gép laza talajon jár, úgy az (n) csavarok segélyével a (d) keretet lesülyesztjük, míg a (C) segédhajtókerekek a talajra nem fekszenek föl és a gép főkerete az (a) tengelyről föl nem emeltetik. A teher, melyet ezelőtt az (a) tengely közvetlenül hordott, most a 3. ábrán látható módon, a kéttengelyű (a, d, c) alvázra vitetik át és a két (a) és (c) hajtótengelyre osztatik szét, amelyek közül az egyik a (C) bordás kerekeket hordja. Ezen állapotban a vontatógép annyival nagyobb vontatóerőt fog kifejteni, hogy még laza homokos talajban is, amelyben tudvalevőleg az ösmert automobilgőzekék megakadnak, biztosan kifejtheti a szántáshoz megkívánt vonóerőt. Az alátámasztási pontok viszonylagos helyzetének megfelelő megválasztásával a keréknyomásoknak a kéttengelyű és háromtengelyű menet alkalmával való elosztását a kívánalmaknak megfelelőleg szabhatjuk meg. így pl. a 4—7. ábrák az alátámasztási pontok viszonylagos helyzetének különböző példáit mutatják. A 4. ábrában az (o) pont (c) fölött van, az 5. ábrában (k) fekszik (c) fölött, a 6. ábrában (k) fekszik (o) fölött, a 7. ábrában pedig (o) és (e) az (a) és (b) tengelyeken kívül fekszik és így tovább. Feltéve, hogy az (M) gép súlya pl. (lOt), úgy az alátámasztási pontok megfelelő megválasztásával elérhetjük, hogy országúton való haladásnál az (a) tengelyt kb. (7—8t) és a (b) tengelyt kb. (3—2t) terhelje, míg szántás közben a (b) tengelyre csupán (lt) és az (a) és (c) tengelyre egyenként (4—5t) jusson. Azáltal, hogy az (M) hajtógép az (a) főhajtótengely körül (i)-nél csuklósan van ágyazva, az (a) tengely és a mótor forgattyútengelyének egymástól való távolsága változatlan marad úgy, hogy az (a) tengelynek a forgattyútengelyről való hajtása nem okoz nehézséget. A leírt csuklós kapcsolat továbbá lehetővé teszi, hogy a jármű három tengelye a talaj egyenetlenségeit kövesse, amint ezt a 8. és 9. ábra mutatja, miközben a keréknyomások változatlanok maradnak. A 10. ábra a gép sematikus alaprajzát mutatja. A jelzések ugyanazok, mint az 1. ábrában. Az (A, A) kerekek egy föl nem tüntetett differenciálhajtómű közvetítésével ismert módon hajtatnak és mindegyik (A) kerék a lazán elrendezett (C) kerekekkel külön van összekapcsolva, hogy kanyarulatok végzésénél a gép két oldalán lévő kerekek különböző sebességgel járhassanak. A leírt példánál gőzgép szolgált hajtógép gyanánt, azonban ehelyett természetesen benzin- vagy tetszőleges más mótor is használható. Gőzgép alkalmazása esetén a (c) segédhajtótengely sülyesztése, ill. a (j) gépkeretnek egyidejű emelkedése alkalmá-