45930. lajstromszámú szabadalom • Lőfegyver

- 5 — ban a hüvelyujj körme segélyével, melyet a lemez fölső peremének kivágásába vezetünk (13. ábra), könnyen kiemelhető. Ha a táplálást nem a tárból eszközöljük, a töltényeket vagy a tölténytartó és a rugalmas ujj közé kézzel vezetjük be vagy pedig a puskacső végén dugjuk be. Fölemlítendő, hogy a jelen találmány tárgyát képező újításokkai ellátott fegyvert a zároló visszahúzása és nem a szokásos módon a fegyverbe való belökése által töltjük. Ennek folytán a töltények alakja egyszerűsbíthető és a töltény végén rendesen alkalmazott merevítés elmaradhat úgy, hogy a töltényhüvelyek előállítása kevesebb munkafolyamatban történhet, mint a merevített töltényeké. Megjegyzendő továbbá, hogy a puskaport vagy más robbanó anyagot tartalmazó töltényhüvelyt a mozgatható zároló, ha a fegyver kilövésre készen áll, teljesen fölveszi úgy, hogy a robbanás erejét és az egész lökést tulajdonképen a zároló veszi föl. Ez az elrendezés igen lényeges, mert általa a puskacső megvédetik és élettartama meghosszabbíttatik. Az aránylag olcsó zároló ha tönkrement, könnyen kicserélhető. A szokásos szerkezetű lőfegyvereknél a robbanás a cső hátsó végén megy végbe, minek folytán a cső ezen része gyakran megreped vagy deformálódik, ami által az egész puskacső használhatatlanná válik. A lövedéket kivető szerkezetek a rendszerint alkalmazott szerkezetekkel szemben szintén javításokat képeznek, mert a töltény könnyebben vethető ki, ha azt kitoljuk, mintha helyéből a töltényhúzóknál szokásos módon kihúzzuk. A jelen kivetőnél a töltény a (70) oldalnyíláson át kiesik és a lövész által kiemelhető, míg a szokásos kivetőknél a töltény a fegyverből kihajíttatik. Az oldalt való kivetés előnyösebb, mert a lövész a hüvelyt közvetlenül kezébe veszi és nem kell azt a földről fölemelni, ami által a véletlen fölrobbanás veszélye is csökkentve van. Megjegyzendő végül még az is, hogy a lövésre kész helyzetben (2. ábra) a töltényhüvely mellső része erősen a fegyver csövének hátsó részéhez szoríttatik, mimellett a hüvely hátsó része a (31) kivető által megtáma8ztatik. A találmány még néhány segédberendezésre is kiterjed; ezek a rajzokon nincsenek föltüntetve. így pl. a lövész kezének a fölmelegedett fegyvertől való megvédésére a (36) fogantyú rúdja rossz hővezető anyaggal lehet bevonva. A zároló fogantyú (37) gyűrűjének a (23) zárólón való könnyebb mozgatása és a gyűrű beékelődésének meggátolása céljából a (36) fogantyú rúdjánk teljes hosszában egy a rajzon föl nem tüntetett kis csatorna van kiképezve, mely kivül a fogantyú fejébea, belül pedig a (37) gyűrű hengeres belső fölületén végződik és melyen keresztül a zároló és a fogantyú érintkező fölületei kenhetők. A fölösleges kenőszer, mely a (37) gyűrűnek a csőhöz legközelebb eső oldalán ömlik ki a zárolónak a (26) vezetékekben való csúszását megkönnyíti. A zárolónak a fegyver csövével való összeköttetése egy kis rézsútos csatorna által kenhető, mely csatorna a (22) tok fölső részén van kiképezve és a (30) cső végét körülvevő furatba torkol. A kenés szilárd vagy folyékony kenőszerrel egyaránt jól eszközölhető, mert a fölmelegedett zároló és cső a vazelint vagy más nem folyékony kenőszert megolvasztja. Mint már említettük, a találmány igen különböző méretű és szerkezetű fegyverekhez, mint pisztolyokhoz, karabélyokhoz, gyorstüzelő puskákhoz és nagyméretű tüzérségi puskákhoz egyaránt alkalmazható. A találmány tárgya lényegének és terjedelmének változtatása nélkül módosításokat szenvedhet. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Lőfegyver, jellemezve a fegyver csövének tengelyével egyirányban, a eső mögött eltolhatóan elrendezett zároló által, mely mellső végén a töltényhüvely fölvételére való nyílással van ellátva, mi mellett a hüvely a kilövés után a zárolóból kidobatik. 2. Az 1. igényben védett fegyver fogana