45927. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés nyomóközegek kinetikei és potenciális energiájának kölcsönös átalakítására

fúvókarészbe lép, mely a konvergáló rész mellett elrendezett és párhuzamos falak közé zárt térből áll. A még megmaradt sebességnek nyomássá való átalakulása ezen növekvő keresztmetszetű részben megy végbe. Az alkalmazott terelők minden esetben szimmetrikus lapátokkal bírnak, melyek azonban úgy vannak elrendezve, hogy a nyomóközeget átbocsátó keresztmetszet a lapátok bebocsátó élei mellett nagyobb, mint a kibocsátó éleknél, minek következtében a sugár mint egész, illetve egységesen halad tova. Amellett a terelők vezető lapátokkal .működnek össze, melyek a bebocsátó csatornába vannak erősítve oly célból, hogy ott a nyomóközeg örvénylését megakadályozzák. Célszerű továbbá a terelő szerkezet és a fölfogó térben, illetve a növekvő keresztmetszetű részben lévő válaszfalak közé egy vezető falak nélküli szakaszt iktatni, melyben a terelőből járó áramfonalak egymással egyesülnek úgy, hogy a nyomóközeg mint összekötő sugár, egész tömegében egyenletes sebességgel halad tovább. A terelő lapátjai továbbá szükség esetén hatékony tömítéssel láthatók el, hogy minden föllépő nyomásváltozásból hasznot lehessen húzni, még oly lapátok esetében is, melyek az áthaladó nyomóközeg számára változatlan keresztmetszetet nyújtanak. Köralakú kompresszor helyett szegmensalakú is alkalmazható. Ahol a leírásban a nyomóközeg eltérítesére állandó keresztmetszetek választásáról volt szó, ott esetleg a keresztmetszetek némileg változók is lehetnek és pedig az áramlás irányában növekedhetnek, hogy a súrlódási veszteségek, melyek a nyomóközeg sebességének csökkenését vonják maguk után, kiegyenlíthetők legyenek. Egylépcsős kompresszoroknál a legjobb kiviteli alakok azok, melyeknél; a sebességnek nyomássá való átalakulása teljesen az egyszerű vagy többszörös fúvókában, nem pedig nagyrészt a terelőben vagy a nyomóközeget a terelőtől átvevő csatornában megy végbe. Ha a berendezés így van foganatosítva, akkor a nyomóközegnek az átalakulás után megmaradt sebessége már igen jelentéktelen és ennek folytán a hatásfok igen nagy lesz. A találmány szerint szerkesztett fúvókák azonban oly terelőkkel kapcsolatban is használhatók, melyekben az átalakulás egy része már végbe megy7

. Természetes azonban, hogy ez a berendezés nem olyan- előnyös, mint az, melynél az átalakulásból semmi sem jut a terelőre. Magas nyomásra való izotermikus kompresszió esetén legcélszerűbb a kompreszszort többlépcsősre készíteni és a berendezést úgy foganatosítani, hogy minden komprimáló fúvókára a sűrítési munkának csak kis része, kb. az l-5 : 1 aránynak megfelelően jusson. A szerkezetet azonkívül úgy' választhatjuk meg, hogy a nyoraóközegnek a terelő által kölcsönzött sebesség minden lépcsőben lehetőleg tökéletesen nyomássá alakuljon át a megfelelő fúvókában. A nyomóközegnek még megmaradó csekély sebességét aztán vezető csatornák és hűtők a j a legközelebbi terelőknek vagy az ezek elé j iktatott vezető lapátoknak adják át. Fontos, hogy azon kompresszió, melyet a fúvókák előidéznek, aránylag csekély legyen, hogy az egyes lépcsők között hűtést lehessen foganatosítani. A közbenső hűtők fölületi kondenzátorok gyanánt foganatosíthatók vagy pedig hűtés céljából víz fecskendezhető be, mely minden lépcsőből elvezethető és lehűtve újból visszavezethető és fölhasználható. Legcélszerűbb olyan komprimáló fúvókákat alkalmazni, melyek egyfelől a föntebbi föltételeknek eleget tesznek, másfelől pedig igen kis fölülettel bírnak úgy, hogy a fölületen föllépő súrlódási veszteségek a lehető legcsekélyebb mértékre csökkennek. Néha célszerű a fúvókát elhagyó nyomóközegben némi sebességet hagyni és a fúvóka elhagyása után a nyomóközeget vezető lapátok vagy effélék segélyével a legközelebbi fúvókába vagy valamely terelő szerkezetbe vezetni, mely azt a legközelebbi fúvókának adja át ' A leírt f úvókatipusok oly szerkezeteknél is