45925. lajstromszámú szabadalom • Betétlemez sínkapcsolásokhoz

Megjelent 1909. évi julius íio 24-én. MAGY. SZABADALMI KIK HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 45925. szám. V/a/l. OSZTÁLYBetétlemez sínkapcsolásokhoz. EDELSTEIN LEO MÉRNÖK, ÉPÍTÉSI FŐBIZTOS ÉS PÁLYAFŐNÖK BRAUNAUBAN. A bejelentés napja 1908 julius hó 29-ike. Elsőbbsége 1906 junius hó 19-ike. A találmány célja a sínkapcsolásoknál ismeretes bádogbetéteknek javítása, melyekarra valók, hogy a kopás folytán a hevedereken főképen az illesztés közepén képződő hézagokat kiküszöböljék. A hézagok az illesztés közepén a legnagyobbak és a két oldal fölé fokozatosan kisebbednek. Ennek következtében több különböző vsstagságú lemezt vagy változó vastagsággal bíró lemezeket kellett behelyezni, ami körűiményes és költséges. Ezenkívül a forgalom közben ezek a lemezek többnyire kiszoríttattak. Az új elrendezés fölső végén visszahajlított lemezből áll, melyek a hézagok változó nagyságának megfelelően különböző hosszúságú és vastagságú betéteket fog be. Ennek folytán megakadályozza az egyes keskeny betéteknek eltolását és kiszorítását és rugalmasabb, jobban a sínhez és hevederhez simuló betétlemezt alkot. A mellékelt rajzokon az 1. ábra az új betétlemez egy foganatosítási alakját mutatja elölnézetben, részben metszve a 2. ábra A—B vonala szerint; a 2. ábra metszet az 1. ábra C—D vonala szerint, míg a 3. ábra a kiszabott lemeznek alakját muatja, melyből a betétlemez készül; a 4. ábra a betétlemez alkalmazását mutatja. A betétlemezek készítéséhez kb. 1 mm. vastag lemezt használunk, melyet a 3. ábra szerint szabunk bi. A fölső, valamivel keskenyebb (a) részt visszahajlítjuk úgy, hogy a behelyezett (b) és (c)^betéteket rögzíti és ezeknek eltolását és kiszorítását az illesztés befutása közben megakadályozza. A (b) és (c) lemezek rövidebbek a betétlemeznél és maguk is különféle hosszúságúak. Az áthajlítandó (a) rész ellenben célszerűen hosszabb a leghosszabb hevederbetétnél, de rövidebb a betétlemez főrészénél úgy, hogy az egyes részek különböző hosszúsága következtében a betét vastagsága a középtől a végek felé fokozatosan csökken"; a betét boltozott alakot vesz föl és közepén legvastagabb (1. ábra). A középső domborulat által a kopás következtében sülyedt sínvégek ismét emeltetnek és a fej alsó fölületének a hevederfölülethez viszonyított erősebb kopása kiegyenlítődik. A belétlemeznek a betéteket körülfogó visszahajlított része az illesztésen szorosan fekszik a sínfej alsó fölületére és a fölső hevederfölületre, ha a lemez további (d) része a sínbordához fekszik. A betétek szá