45920. lajstromszámú szabadalom • Ajtózár vasúti kocsikhoz

Megjelent 1909. évi julius íio 24-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 45920. szám. V/b. OSZTÁLYAjtózár vasúti kocsikhoz. MLITZ AUGUST GYÁROS CHARLOTTENBÜRGBAN. A bejelentés napja 1908 szeptember hó 24-ike. Elsőbbsége 1907 junius hó 26-ika. A vasúti kocsik számára már ismeretessé váltak olyan ajtózárak, melyeknél a kocsi belsejében lévő fogantyú megemelésekor a kallantyú kinyílik, a fogantyú lenyomásakor pedig elzáródik. Ezen záraknak az az előnyük van, Hogy az ajtó zárása még biztosabb lesz, ha menet közben valamelyik utas a fogantyúra véletlenül fölülről lefelé irányuló nyomást gyakorol, míg a vasúti kocsikon korábban alkalmazott ajtózárak ez esetben kinyíltak. Ennélfogva balesetek nehezebben vagy egyáltalában nem fordulhatnak elő. Jelen találmány szintén ilyen zárra, főként pedig annak a kocsi belsejében fekvő fogantyújára vonatkozik, mely a jelen esetben nem egy elforgatható, hanem egy fölülről lefelé és ellenkező irányban eltolható rúdból áll, mely egy kétkarú emelőt befolyásol. Ennek folytán a fogantyú kényelmesen összeköthető egy függélyes reteszszel vagy csappantóval, mely a kocsi fenekének égy megfelelő hasítékába csappan és a zár reteszével egyidejűleg jön működésbe. Ennek az az előnye van, hogy pl. az ajtózárrúgó eltörése esetén az ajtó még mindig kellően biztosítva marad. Hogy az ajtó menet közben, kívülről való illetéktelen fölnyitás ellen, pl. rablótámadás alkalmával kellően biztosítható legyen, egy az utasok által belülről kezelhető biztonsági retesz van alkalmazva, melyet csak a kalauz nyithat ki kívülről a vonat megállása esetén. A találmány7

szerinti ajtózárat a mellékelt rajz tünteti föl, melyen az 1. ábra a zár elülnézetét, a 2. ábra oldalnézetét, a 3. ábra alaprajzát, a 4. ábra a biztosító reteszt, az 5. ábra pedig az ajtónak a kalauz által kívülről eszközölt fölnyitását mutatja. A külső (a) foganjyú (3. ábra) és a (b) forgástengely a zár részeivel együtt változatlanul meg van hagyva. A szokásos belső fogantyú helyett azonban az ajtó belső oldalán a (b) tengelyre egy (c) kar van erősítve (1. ábra), melynek vége az (e) csap körül lengő (d) kétkarú emelővel egy ennek hosszhasítékában csúszó (g) szög útján van összekötve. A (d) emelőnek másik, szintén hosszhasítékkal ellátott karjához az (f) fogantyú csatlakozik, mely az (i) vezetékben függélyes irányban eltolható. A fogantyú fölhúzása után az ajtó fölnyitható, míg a fogantyú lenyomásakor az qjtó el van zárva. Az (f) fogantyú lefelé meg van hosszab-