45843. lajstromszámú szabadalom • Folyadékfék melynek dugattyúja egy hozzá képest viszonylagosan elfogatható, a fékhenger egyik részével kapcsolatban álló résszel van ellátva

Megjelent 1909. évi julius lió 19-én. MAGY. SZABADALMI KIR. HIVATAL SZABADALMI LEIRAS 4584B. szám. XlX/b. OSZTÁLY. Folyadékfék, melynek dugattyúja egy hozzáképest viszonylagosan elforgatható, a fékhenger egyik részével kapcsolatban álló résszel van ellátva. LAUBER OTTÓ MÉRNÖK ESSENBEN. A bejelentés napja 1908 szeptember hó 12-ike. A találmány tárgya löveg-folyadékfékekre vonatkozik, melyeknek dugattyúja egy hozzá képest viszonylagosan elforgatható, a fékhenger egyik részével kapcsolatban álló résszel van ellátva. Ilynemű fékek forgatható dugattyúrésze például akként hajtatik, hogy a forgatható rész toldatai a fékhenger görbe vezetőhornyaiba ' vagy pedig egy a fékhengerben megerősített központos vezetőrúdba kapaszkodnak és a dugattyú s a fékhenger kölcsönös eltolódásánál a vezetőhornyok falai mentén végig csúsznak. A forgatható dugattyúrész már most a fékezésnél keletkező folyadéknyomás által, — mely ha a forgatható rész más fölületei is nem nyújtatnak neki, legalább is a vezető hornyokba benyúló toldatokra gyakorol hatást — az egész fékút alatt teljes erővel a dugattyún vagy a dugattyúrúdon lévő támaszfölületéhez szoríttatik. Ezáltal a forgatható dugattyúrész ós ennek támaszfölületei között az érintkezési helyeken nagy súrlódás lép fel, mely többek között abban nyilvánul meg, hogy a forgatható dugattyúrész a vezető hornyokban csúszó toldatok általi elforgattatásnak nagy ellenállást fejt ki. Ennek következtében a forgatható dugattyúrész toldatai is nagy erővel odaszoríttatnak a vezető hornyok megfelelő falaihoz és a folyadékfék ezen részei között is nagy súrlódás lép föl. A fék működésére nézve a dugattyún és a vezetőhornyokban föllépő összsúrlódás eléggé kívánatos, mivel a fékellenállást előnyös módon fokozza. Nincs is ok arra, hogy a súrlódást a forgatható dugattyúrész és ellentámaszfölületének elkopására való tekintettel csökkentsük, minthogy semmi sem állja útját annak, hogy ezen részek érintkezési fölületeit oly nagyra méretezzük, hogy ezen részek érintkezési fölületeit oly nagyra méretezzük, hogy elkopásuk megengedett határok között maradjon. Máskép áll azonban a dolog a forgatható dugattyúrész toldataival és ezeknek vezető hornyaival, minthogy ezen részek érintkező fölületei ama csekély mélység miatt, melyekkel a vezető hornyok általában bírnak, aránylag csak csekélyek lehetnek. Itt a föllépő súrlódás következtében tényleg oly nagy lehet a kopás, hogy a forgatható dugattyúrész toldatai és vezetóhornyaik között szabad terek keletkeznek, melyek az egész fékút alatt nyitva vaunak és a folyadékátömlés szabályozására való