45835. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a golyók bevezetésére golyós csapágyakba

irányban el lehet tolni, az (e) fogasrudat pedig a (d) tokban az ebbe szerelt (f) fogaskerék segélyével függélyes irányban lehet mozgatni. A hajtást a (k) emelő képezi, mely az (f) hajtókerékkel össze van kötve. Az (e) fogasrúdon a (g) nyomópecek van alkalmazva, melynek másik végén a golyó fölületének pontosan megfelelő mélyedés van kiképezve. Az (e) fogasrúd helyett más orsó is alkalmazható, melyet tetszőleges módon működtethetünk, pl. himba,, excenter, forgattyú, forgattyúcsapos fogaskerék, ék, egyszerű emelő stb. segélyével. Az (a) alaplemezen a kettős rézsüvei bíró (1) korong és (m) golyópecek van ágyazva, melyek a golyóscsapágy elhelyezésére szolgálnak, hogy további golyókat vezethessünk be. Mindegyik golyóscsapágy részére külön (1) korongot és külön (m) golyópecket alkalmazunk. Az összes golyóknak vagy ezek egy részének bevezetését a golyóscsapágyba akként végezzük, hogy a szóban lévő golyóscsapágyhoz illő, kettős rézsüjű (1) korongot, továbbá a belső gyűrű furatához illő (m) golyóscsapot a lemezen, illetve a lemezben elhelyezzük, a két golyóscsapágygyűrűt a kellő helyzetbe hozzuk és szükség esetén a közbeeső kengyelt (4. ábra), mely a golyóscsapágyban már elhelyezett golyókat két részre osztja és ezeket egymástól a kellő távolságban tartja, ugyancsak elhelyezzük. A golyók szétosztását a közbeeső kengyel helyett más módon is végezhetjük. A golyóscsapágyban elhelyezendő golyót a goiyóscsapágyra fektetjük, esetleg ama ponton, hol a golyóscsapágy futógyűrűi be vannak marva, a (d) tokot pedig a (c) gerendán mindaddig eltoljuk, míg a (g) nyomópecek pontosan a fölhelyezett golyóra nem fekszik. Ha már most a (h) csavar segélyével, mely a (b) oszlopon elrendezett (kl) csavarházon nyúlik át, a golyóscsapágy külső gyűrűjére, a nyomópecekkel pedig egyidejűleg a fölülfekvő golyóra nyomást gyakorolunk, a két gyűrű az alattuk fekvő kettős rézsüjű korong lejtős fölületére szorul, tehát a külső gyűrű jobbra, a belső gyűrű balra billen, egyidejűleg pedig a két gyűrűt hátrafelé, a (h) csavar segélyével össze is nyomhatjuk. A fölbillentés és összenyomás következtében elől a két gyűrű között aránylag tágas köz keletkezik, minek következtében, esetleg a külső gyűrű rugalmasságával kapcsolatban a golyó a golyóhoronyba beléphet. A berendezést nem kell okvetlenül a megrajzolt módon kiképezni, lehetne például síkfölületet is alkalmazni vagy oly elrendezést választani, hogy a kifejtett nyomás önműködően létesítsen tágulást, minek az a következménye, hogy a golyók bevezetési helyén a távolság lehető nagy fog lenni. A második foganatosítási alak szerkezete a következő: Az (1) alaplemezben ennek két (2) ágyazásában a (3) gyűrű két (7) csap közvetítésével van megtámasztva és eme csapok körül forgatható. A (3) gyűrű arra szolgál, hogy a biztosított (4) külső gyűrű kis eltolódásait fölvegye. A golyóscsapágy belső (5) gyűrűje az alsó, gömbalakú (9) korongon nyugszik, mely az (1) alaplemezen van megtámasztva és minden irány felé elforgatható. Az (5) gyűrűt belül egy (6) golyóscsap tartja, mely az (1) alaplemezben (8) toldat segélyével van megerősítve. Ez a (6) golyóscsap az (5) gyűrű minden excentrikus eltolódását meggátolja-A golyók betöltését a következő módon végezzük: Kézzel vagy tetszőleges közbeeső karélyok közvetítésével a (3 és 9) koszorúkat egymáshoz viszonyítva fölbillentjük és esetleg a legkedvezőbb helyzetben rögzítjük (1. a 7. ábrát) úgy, hogy körülbelül (10)-nél a legnagyobb köz képződjék, melybe a golyókat egymás után nyomás kifejtésével vagy a nélkül bevezetjük. Az utolsó golyók bevezetése után a két golyóscsapágygyűrűt a normális helyzetébe állítjuk vissza. Ennél a berendezésnél is lehet megfelelő nyomódugattyúkat stb. alkalmazni. A futógyűrűk vagy egyáltalában nincsenek áttörve, vagy pedig mélyedéseik csak oly