45819. lajstromszámú szabadalom • Nagyfesztávolságú íves fatartók vagy rácsos faívek

Megjelent 1909. évi julius lio 19-én. MAGY. ^^ K1R. SZABADALMI HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 45819. szám. VIII/c. OSZTÁLY. Nagy fesztávolságú íves fatartók vagy rácsos faívek. STEPHAN FÜLÖP ÉPÍTÉSZ DÜSSELDORFBAN. A bejelentés napja 1908 október hó 19-ike. Jelen találmány eljárásra vonatkozik, mely tetők és hasonlók számára való nagy fesztávolságú íves tartók vagy rácsos ívek előállítására szolgál. Az eljárás lényege abban áll, hogy a hajlított övek a lapos oldalon meghajlított lécekből vagy deszkákból készülnek, melyeket a mindenkori igénybevételnek megfelelő számban egymásra fektetünk és miután vállak vagy hasonlók fölé hajlítottuk, ékek által addig rögzítjük azokat, míg az egymást keresztező rudakból álló kitöltőtagokat behelyeztük és az öveket szorítócsavarok által a tuskókra vagy cölöpökre támaszkodó kitöltőtagokhoz szorítottuk. Az eljárás lehetővé teszi, hogy az öveket könnyen és olcsón állíthassuk elö, mert a deszkák a lapos oldalon könnyen és a rostok igénybevétele nélkül hajlíthatok meg. Az eljárás szerint előállított íves tartó a hajlításnak tökéletesen ellentáll. A mellékelt rajz 1. ábrája az eljárás értelmében előállított rácsos ív egy kiviteli alakját mutatja. A 2—18 ábrák a rácsos ív talpának különböző kiviteli alakjait tüntetik föl, mely talp oly módon van kiképezve, hogy az egymást keresztező kitöltőtagok által képezett két dúcrendszer nyíróerői az alátétre biztosan átvitetnek és az övek tolóereje biztosan fölvétetik. Az (a) és (b) övek az igénybevételeknek megfelelően két, vagy mint azt a rajz mutatja három, vagy több egymásra fektetett deszkából készülhetnek. Az övek előállítása oly módon történik, hogy a léceket vagy deszkákat egy állványzaton lapos oldalukon meghajlítjuk és azután ékek által 1 addig tartjuk a meghajlított helyzetben, míg a dúcokat, vagy kitöltőtagokat behelyeztük. Az utóbbiak ferdén álló, egymást keresztező a nyomásigénybevételek fölvételére szolgáló (c, cl) fadueokból és a végeiken (e) csavaranyákkal ellátott (d) vasrudakból vagy orsókból állnak, melyek a húzási igénybevételek fölvételére szolgálnak. A fadúcok az (f) fa- vagy vastus* kokhoz támaszkodnak, melyek azonban a fölső övtől egészen az alsó övig terjedő oszlopokkal is helyettesíthetők. Az (e) csavaranyák meghúzása által az öveket erősen az (f) tuskókhoz vagy cölöpökhöz támaszkodó (c, cl) faducokhoz szorítjuk, mire az övek minden további nélkül ívalakban tartatnak. A (c, cl) dúcok egy síkban fekhetnek, tehát egymást átlapolhatják, azonban egymásra is fekhetnek. Az 1. 2. 3. és 4. ábrabeli kiviteli alak