45792. lajstromszámú szabadalom • Berendezés a boronáknak munkaközben való megemelésére

— 2 — dezés egyik kiviteli alakjának a boronán való alkalmazását és három különböző helyzetét, a 4. és 5. ábrák a berendezésnek két további módosítását, a 6—11. ábrák a fönti kiviteli alakok ágyazásának részleteit, a 12. és 13. ábrák pedig a berendezésnek elosztó boronákon való alkalmazását mutatják, míg a 14. ábrán a 12. ábra szerinti borona által munka közben leírt út, a 15. és 16. ábrán pedig a berendezésnek több boronán való alkalmazása látható. A berendezés lényegileg egy (a) rúdból áll, mely a boronára tetszőleges módon erősített (b) ágyakban foroghat. A rúd két végére (e) emelő lábak vannak csavarolva, szögecselve, tolva stb. vagy a rúd végéből kihajlitva, melyek egy kötél zsinór vagy efféle megerősítésére szolgáló (d) füllel és végeiken (e) tárcsával vagy tányérral vannak ellátva. A (d) fülek esetleg el is hagyhatók és helyettük az (e) tányérok a zsinór beakasztására szolgáló lyukakkal láthatók el. Hogy az (a) rúd a (b) ágyakban oldalt el ne tolódhasson, a rúdra azokon a helyeken, hol a rúd az ágyakkal érintkezik, tetszőleges számú, pl. két (f) ütköző gyűrű vagy karima van szilárdan vagy beállíthatóan illesztve. A berendezés működési módja a következő : A) Tisztogató boronák. Míg a borona tiszta, addig a (c) emelőlábak-a boronával együtt csúsznak (1. ábra). Mihelyt azonban a borona megemelése válik szükségessé, a (c) lábakat a zsinór segélyével előre forgatjuk, mire a lábak csúcsai az (e) tárcsákig a földbe nyomódnak (2. ábra). Ekkor a borona az állatok vonóerejének működése következtében fölemelkedik (3. ábra) és a szemét magától lehull, mire a borona ismét a földre sülyed vissza (1. ábra). A vonóállatok mindig egyenletes mozgásban vannak és a borona a leírt fölemelkedés alkalmával legfeljebb csak olyan hosszúságot ugrik át, hogy ahol legelső 1ogsora a földet elhagyta, ott a leghátulsó fogsor ismét a földre esik, tehát a talajnak egyetlen része sem marad boronálatlan. A szemét a földnek azon részére hull, ahol a fölemelkedés kezdődik. A (c) emelő lábak (g) csúcsait célszerű (h) csavarmenetekkel ellátni, hogy az (e) tárcsák vagy tányérok tetszőleges helyen legyenek beállíthatók. Mivel az emelő lábaknak a földbe való hatolása elé a legnagyobb akadályt az (e) tárcsák gördítik, ez utóbbiaknak különböző magasságokba való állítása a boronának különböző magasságokra való fölemelését vonja maga után, amint azt a talaj minősége és a mindenkori gazdasági cél megkívánja. A leírt berendezés folytonos és önműködő üzemre is kiképezhető, mely célból csak az emelő lábakat kell több irányban szétágaztatni (4. ábra), vagy egy ovális kerék sugarai gyanánt elrendezni (5. ábra). A folytonos üzem különösen tisztátalan talaj esetében alkalmazható előnyösen. A berendezés számos lehetséges kiviteléről, előállításáról, valamint az egyes kivitelek alkalmazásának közös vonásairól még alább is lesz szó. B) Elosztó boronák (a göröngyök szétzúzására, egyengetésre és a mag szétosztására). Az (a) rúd lábai nem egyenlő irányba mutatnak, mint a tisztító boronáknál, hanem ellenkező irányúak (12. ábra). Az emelő lábak nyugalmi állapotukban egyensúlyban \ annak, mivel az egyik láb háta és a másik láb csúcsa egyidejűleg érintik a földet. Mivel a vonóerő a .borona közepére hat, a borona elfordul azon láb körül, melynek csúcsa éppen a földet érinti (14. ábra). Ugyanekkor a borona kissé föl is emelkedik, mint a tisztító boronánál láttuk. Midőn a borona visszasülyedése alkalmával a földbe nyomódott emelő láb fölfelé forog, a másik oldalon lévő emelő láb a földbe nyomul, minek következtében a borona ismét elfordul és fölemelkedik, azonban az előbbivel átellenes oldalon. Ily módon a borona folytonos kígyózó mozgást végez. Mivel az emelkedésnek csak kis mérvűnek kell lennie, az