45737. lajstromszámú szabadalom • Önműködő rugalmas csapószelep

— 2 — Jelen találmány mindezen hátrányokat a 1 szelep új alakja által törekszik kiküszöbölni. A találmány abban áll, hogy a tulajdonképpeni ülőlap, mely a meggörbített és rugalmas részhez csatlakozik, hengeresre van kiképezve és egy ugyanolyan hengeres fölületű fészekre, mely az átbocsátó hasítékot tartalmazza, oly módon van fektetve, hogy a hasíték egyik fala teljesen vagy majdnem tangenciális irányt foglal el a hengeres ülőlaphoz képest. Ennek következtében a záródó szelepnek tangenciálisan kell a folyadék- vagy gázáramra feküdnie és a (h) szeleplöket nem lesz nagyobb, mint az (s) sugárvastagság. A caapószelep rugalmas része a hengeres ülőlaphoz ugyanolyan hengerfolületű vagy pedig kisebb görbületi sugarú szorosabb tekerületekben csatlakozhat. A szelepnek ezen alakja és a hasítéknak a fészekben jelzett módon való elrendezése a régebbi Grutermuth-szelepek említett hátrányait mind megszünteti. A mellékelt rajzok a találmány tárgyának több kiviteli alakját tüntetik föl. Mint a B. ábra mutatja, az új szelep a régivel ellentétben nem sík, hanem hengeres (a) ülőlappal bír, mely a szelep záródása alkalmával tangenciálisan fekszik az (f) átbocsátó csatorna egyik (e) falára. A (g) fészek maga is hengeresre van kiképezve. A szeleplemez (a) hengeres részéhez egy fölhajított (b) rész csatlakozik, mely a szelep hajlítási igénybevételét egy vagy több tekerületében (4—11. ábra), vagy egy tekerület tört részében (3. ábra) fogja föl, mely utóbbi esetben a lemez (c) vége a szelepházhoz van erősítve. A 4. és 5. ábrán föltüntetett kivitelnél több (b) tekerület van alkalmazva, melyeknek belső vége egy (o) orsóra van tolva vagy más módon ahhoz erősítve. A 6—11. ábrák szerint a külön orsó elmaradhat és a szelep a következő módon erősíthető a fészekhez : A legbelső tekerület a szelep (m, n) oldalélein túl mindkétfelől meg van hosszabbítva éa ezen meghosszabbításokhoz a tulajdonképpeni (a) ülőlappal egyenlő vagy ellenkező irányú (k) tekerületek vannak foglalva, melyeknek segélyével a szelep a fészekhez vagy a fészekkel szilárd kapcsolatban álló részhez vagy pedig a tok falához erősíthető. Legegyszerűbben foganatosítható a szelep két oldalán a hengeres fészekhez (8—11. ábrák), vagy pedig a tulajdonképpeni (g) fészek hátsó (1) folytatásához való erősítés (6. és 7a. ábra). Az utolsó tekerület és ezzel együtt a szelep (p) rögzítő csavarok segélyével foglalható a fészekhez. A megerősítésre szolgáló (k) toldat esetleg a legbelső (i) tekerület közepéhez is csatlakozhat (7b. ábra) és a rugalmas (b) résznek egy megfelelő hasítékán léphet át. A 8—11. ábrákon föltüntetett kivitelnél az oldalsó (k) tekerületek, melyek a szelep oldalélein túlérnek, előre vannak vezetve és csavarok segélyével vagy más módon vannak a szelepfészek tulajdonképpeni (g) üléséhez erősítve. A leírt kivitelű szelepek a régebbi, sík ülőlappal bíró Gutermuth-szelepeket, melyeknél a csatornafalak az ülőlapra rézsútosan (2a. és 2b. ábra), vagy arra merőlegesen álltak (1. ábra), a következő tulajdonságokban múlják fölül: A tömítő ülőlap a szelep mellső részén a csatornafal vezető fölületével esik össze; a szelep tényleg a folyadéksugárra fekszik, anélkül, hogy azt mellső élével átmetszené; a szeleplöket a sugárvastagságnál nem nagyobb ; a folyadék tehát nem szenved eltérítést, mialatt a fészken és a szelepen át-Ömlik, míg a sík ülőlappal biró szelepeknél a sugár mindig többé-kevésbbé eltéríttetett, ha a szelep nyitva volt, főként pedig ha záródott; a szelep összes hossza, a tekerületekkel együtt, lényegesen kisebb, mint sík lemezek esetében; a szelepek a tekerületekkel és rögzítendő végeikkel egyetemben könnyen egy darabból készíthetők, mimellett a szelepnek az ülőlapot alkotó és a megerősítésre szolgáló része vastagabbra vehető, mint a tekerületek rugalmas része; a szerelés a képzelhető legegyszerűbb és megbízhatóbb lesz, mivel a szelepet, minden beigazítási munka nélkül, egyszerűen csak a fészekre kell csavarolni; a csekély hosszúság nagyobb számú szelep elhelyezé-