45728. lajstromszámú szabadalom • Eljárás több színben való fényképezéshez alkalmas rácsok előállítására

— 2 emulziókat a lemezre öntjük vagy mindegyikét külön-külön vagy előzetes keverés után a hármat együttvéve. A sellakcsöppök lassanként az esetleg ragadó lakkrétegre sülyednek és ehhez jól odatapadnak. Ha a lemezt kissé rézsútosan állítjuk vagy kézzel megforgatjuk, a festett lakkszemcsékkel az egész lemezt meglehetősen bevonhatjuk, anélkül, hogy egymásra feküdnének. Óvatos hevítés vagy nj'omás által, továbbá hevítés és egyidejű nyomás által vagy azáltal is, hogy a lemezt egy a sellakot oldó szer gőzének tesszük ki, a sellakszemcséket a lemezt befödő lakkréteggel összefolyathatjuk, mimellett a szemcséket kissé lelapítjuk úgy, hogy a lemezt még inkább befedjék. Sellak helyett más lakkokat, gyantákat, mézgagyantákat vagy hasonló anyagokat használhatunk festékszemcsék gyanánt. Magától értetődik az is, hogy a terpentint más folyadékokkal, mint pl. benzollal, toluollal vagy egyéb kátránytermékekkel, benzinnel vagy egyéb petroleumtermékekkel, aetherrel, esterrel, szénkloriddal stb. vagy ezen anyagok közül többnek keverékével helyettesíthetjük. Gyakran ajánlatos, hogy az emulziófolyadékhoz — a terpentinhez — fajlagos emulzionáló képességgel bíró anyagot adagoljunk. A vizes folyadékokról ismeretes, hogy ilyen tulajdonsággal pl. a kazein rendelkezik. Hasonló hatást érünk el terpentinnel és több más szerves folyadékkal is azáltal, hogy Dammar-gyantát vagy az illető folyadékban oldható más gyantát adagolunk. Teljesen hasonló módon lehet lakkemulziók helyett pl*, zselatinemulziókat s. i. t. előállítani (a zselatint az emulzionálás pillanatában folyékonnyá kell tenni). Példakép gumi-dextrin-szinrácsnak előállítási módját fogjuk ismertetni. 100 rész vízben 25 rész arab gumit és 25 rész dextrint föloldunk. A sűrűfolyós oldatot három részre osztjuk, melyeket az illető színre festünk, mire a festett oldatok mindegyikét külön-külön Dammar-lakkban emulzionáljuk. Ha a Dammar-lakk alkalmas töménységű, akkor az emulzionálás alkalmáéval közel egyenlő nagyságú festékszemcsé ket kapunk, minek folytán a szemcséket iszapolással nagyság szerint utólagosan elkülöníteni fölösleges. Emulzionálás után a három adaghoz egyszer vagy ismételten terpentint adagolunk, miközben a szemcséket leülepedni hagyjuk és a fölül úszó folyadékot leöntjük. Végül a különböző festékszemcséket benzinben külön-külön ismét emulzionáljuk, mely célból csekély menynyiségű, a benzinnél kevésbbé illő anyagot pl. petroleumot vagy benzinben oldható szilárd anyagot, pl. gyantát adagolunk, azután a három adagot összekeverjük és egy lemezre öntjük, melyet előzőleg vékony kaucsukbevonattal látunk el. Ezen kaucsukbevonat földuzzad és a legalsó szemcséket erősen tartja, míg a szem csók maradéka a lemezről lefolyik. Sok esetben a kaucsukbevonat mégis nélkülözhető, amennyiben a szemcsék a teljesen tisztított rácstartón maguktól tapadnak. A benzinben vagy hasonló oldó szerben, pl. egy más petróleumpárlatban való emulzionálás tapasztalat szerint a szemcséknek azt a tulajdonságot kölcsönzi, hogy a lemezen kiterjeszkednek és azt teljesen befödik. Másrészt csekély menynyiségű illó anyag hozzáadagolása által elérjük, hogy az egyes szemcsék, illetve a csöppök nem folynak egymásba. A lelapítást, illetve a szemcséknek kiterjedését vagy szétfolyását még azáltal is lehet siettetni, hogy a lemezeket vízgőz vagy nedves hideg levegő behatásának tesszük ki. A gumi-dextrin-emulziokat száradás után lakk- vagy kenceréteggel kell bevonni, csak azután lehet a fényérzékeny emulziót (brómezüstemulziókat vagy hasonlókat) fölönteni. Sok esetben fölösleges a lemezt külön réteggel ellátni, hogy az emulziószemcsék hozzátapadjanak. Másrészt sajátos hatást érhetünk el azáltal, hogy a festékszemcséket folyékony vagy zselatinszerű alakban visszük a lemezre, melyek diffúzió által festékanyagot adnak át az alzatnak, minek folytán magán az alzaton színrácsot kapunk, ha a rácsszemcséket eltávolítjuk. Ezen eset akkor áll elő, ha pl. kollodiumalzatot használunk. Bizonyos körülmények mellett sajátos ha-