45669. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés bárminemű ércek kezelésére fémtartalmuk kinyerése céljából

nyersanyag, az (i) elevátor a (j) tartályba töltetik, ahonnan azt a (k) adagolószerkezet az (m) gyúrószerkezetnek adja át, mely az anyagot pálcikákká gyúrja s az (n) csúszkán az (a) forgó redukció-kemencébe juttatja, ahol az elegy redukáltatik, mihelyt hőmérséke 7—800°-ot ért el. Az üzemet úgy kell szabályozni, hogy a redukció megtörténtekor az anyag azonnal elhagyja az (a) kemencét s a nem forgó (b) kamrán keresztül a forgó (d) ömlesztőkemencébejusson. A (d) kemencében a hőmérséknek oly magasnak kell lennie, hogy az érc megömöljön és az összes tisztátlanságok elsalakosodjanak. Az ezen kemencéből távozó gázok jóval nagyobb hőmennyiséget visznek magukkal, mint amennyi egy megfelelő új adagnak a redukciós kemencében 7—800°-ra való hevítéséhez szükséges. A szilárd (b) kamra már most arra szolgál, hogy ezen fölösleges melegtöbbletet elvezesse. Erre a célra a kamra a (c) kérvénnyel van ellátva, melynek keresztmetszete csapóval vagy hasonlóval szabályozható úgy, hogy lehetségessé válik e kéményen át annyi égésterméket elvezetni, hogy a többi égéstermék, mely az (a) kemencén megy keresztül, ezt 800°-n ál magasabbra nem hevíti föl. A (b) kamra mögött elrendezett forgó (d) kemencében a fém megömlik s az összes fertőzmények folyó salakká egyesülnek. A kemence forgó mozgása és magas, hőmérséke folytán (a szénportüzelés még hideg levegővel is elméletileg 2400" C hőmérséket fejleszthet) a fém könnyen tisztítható alkalmas adalékok segélyével. Az (a) redukció-kemence magasabb vége az (o) porkamrába nyúlik, mely a (p) kéménnyel közlekedik. A (d) kemencét az (e) kürtő fűti, melybe a szénport a (g) elosztó, a levegőt pedig az (f) (pl. Root-féle) fújtató táplálja. A kemencék légkörét kizárólag nitrogén és szénsav képezi, minthogy a szénportüzelés még levegőhiány mellett is csak szénsavat fejleszt. Alkalmas szénportüzelő berendezéssel különben fölös levegő nélkül is tökéletes elégést érhetünk el úgy, hogy a fűtésre szolgáló szén összes 8080 kalóriáját értékesíthetjük. Az eljárás és készülék előnyei a következők : 1. Az érc legfinomabb elosztásban érintkezvén a szénnel, redukciója könnyen és gyorsan megy végbe; 2. a fűtésre használt tüzelőanyag fűtőereje tökéletesen kihasználható; 3. a készülék csekély sugárzófölülete folytán a sugárzás okozta melegveszteségek csekélyek; 4. a redukció és az ömlesztés rendkívül gyorsan megy végbe. Tekintetbe veendő még az a körülmény is, hogy ezen eljárás szerint egy készülékben foganatosítható igen csekély tüzelőanyagfogyasztás mellett oly két folyamat, melyek a régi eljárás szerint két külön hosszadalmas műveletet képeztek. Az új eljárás szerint a vasércet 20 perc alatt lehet vassá, vagy tetszés szerinti széntartalommal bíró acéllá alakítani, majdnem teljesen folytonos és önműködő üzemben. Az eljárás további előnyeit az képezi, hogy a tüzelőanyagnak nem kell sajátos tulajdonsággal bírnia, holott a régebbi eljárásoknál rendesen külön e célra kellett a tüzelőanyagot előkészíteni. Szénpor helyett használhatunk pl. kőolajat is a fűtésre, de sőt a redukcióra is. Az érceknek szintén nem kell különös sajátságokkal birniok, lehetnek tehát szegények vagy tömörek, mert mihelyt porítva vannak, ép oly könnyen redukálhatok, mint a gazdag ércek s a különbség csak a termelt fém és salak súlyviszonyaiban mutatkozik. Azáltal, hogy szegény ércnél aránylag több salakot kell megolvasztani, az előállítási költség ugyan növekszik, tekintettel azonban arra, hogy a fűtőanyag tökéletesen kihasználtatik e költségtöbblet nem játszik szerepet. Középminőségú, 48—50% fémvasat tartalmazó vasércnek földolgozásához 1000 kg. előállított fémvasra 1000 kg. szén lenne szükséges, még pedig 600 kg. a redukcióra, ha föltételezzük, hogy ezen szén főtömegében szénoxyddá alakul, 400 kg. pedig a fűtésre. Ha föltételezzük, hogy ezen szén