45601. lajstromszámú szabadalom • Szerkezet változó sebességű és irányú erőnek átvitelére
- 4 — hengerebnek egyik csoportjá nyomás alatt áll, addig a másik csoportban szívás uralkodik. Az összenyomásnak vagyis az egyes nyomások eredőjének támadó pontja, azaz a nyomás centruma, nyilvánvalóan mindig eltolódik, valahányszor a hengercsatornák egyike és a megfelelő (6) csatorna között közlekedés létre jön vagy ez megszűnik. Ezen változás páratlan számú dugattyúk alkalmazása esetén nem oly nagy mértékű, mivel az egyik hengercsatorna záródásával. A gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy kilenc henger alkalmazása mellett ugyanolyan nyugodt a működés, mint tizennyolc hengernek alkalmazása esetén. A (4) hengertömbnek az egyik tengellyel való összekötése céljából a tömböt két egymással szemben álló (31) horonnyal látjuk el, a tengelyen pedig a (33) pecket illesztjük át, mely utóbbinak végeire a tengelynek legyalult részein, a (32) ékeket illesztjük föl akként, hogy az utóbbiak bizonyos mértékű elforgást végezhessenek. A hengertömböt már most akként illesztjük a tengelyre, hogy a (31) hornyok a (32) ékekkel kapcsolódjanak. A hornyok oly nagyra vannak méretezve, hogy a tömb a tengely kerülete mentén elforgatható, az ékeken pedig hosszirányban eltolható. Hogy a hengertömböt csekély erővel szoríthassuk a • (3) középlemezhez, az előbbit az (52a) furatokkal látjuk el (1. ábra), a tengelyen pedig az (53) pecket illesztjük át. A peceknek lelapított vége és a fúrat feneke közé egy-egy spirális rúgót illesztünk oly célból, hogy az a tömböt elasztikusan szorítsa a középlemezhez. A (32) ékek (3. ábra) fölső fölületükön kissé le vannak gömbölyítve oly célból, hogy a tömb a tengely hosszirányában kis mértékű lengőmozgást végezhessen. A (4) tömbnek a tengellyel való részletezett összekötése lehetővé teszi azt, hogy a tömb a középlemez fölületéhez képest önműködően beálljon. A szerkezet működése közben a hengerekben uralkodó nyomás a hengertömböt a középlemeznek érintkezési fölületéhez igyekszik szorítani. Azonban a hengertömbnek fölülete és a középlemeznek azzal érintkező fölülete közé olaj jut, mely az érintkező részeket széttolni igyekszik, ami az olaj kiszivárgását és ennélfogva a hajtóközegnek a szerkezetből való gyors kiürülését vonná maga után. Ezért arról kell gondoskodni, hogy a hengerekben lévő hajtóközegnek nyomása, mely a hengertömböket a középlemezhez szorítani, valamint az érintkező részek közé jutó olajnak nyomása, mely a hengertömböket a középlemeztől eltávolítani igyekszik, kiegyenlítessenek. Ezt azáltal érjük el, hogy a középlemeznek fölületét folytonosan síknak hagyjuk meg (1. ábra), míg a hengertömbnek mellső fölületét belül és kívül annyira lehornyoljuk, hogy a hengertömb és a középlemez között éppen csak akkora érintkezési fölület maradjon fönn, mint amennyi a henger nyomását többé-kevésbbé ellensúlyozó nyomás eléréséhez szükséges. Minthogy a hengerek különböző nagyságúak, a tömbnek a középlemezzel való érintkezési fölülete a különböző hengereknél különböző. A kisebb hengerek számára a 3. ábrán föltüntetett módon kisebb, a nagyobb hengerek számára nagyobb érintkezési fölület van kiképezve. Az egyes hengerek érintkezési fölületeinek méretszámítását a következőképpen végezhetjük : Minthogy a nyomás a hengerekben és a középlemez csatornáiban egyenlő, ezen csatornák összfölületét a hengerek összfölületéből kivonhatjuk. A (c és b) vonalakkal (3. ábra) határolt csatornák összfölülete: S=7u(c2 —ba ) Ha már most (P) az (5) hengerek összfö-. lületét jelenti, akkor az ellensúlyozandó nyomásnak megfelelő fölület: F=iu(ca —ba ) A gyakorlati tapasztalatok azt mutatták, hogy a hengerekben uralkodó nyomás átlag kétszer akkora, mint a tömítő fölületek közé jutó olajnak nyomása. A hengertömb tömítési fölületének tehát tényleg csak félakkorának kell lennie, mint amekkora a kiegyenlítendő nyomásnak megfelelő hengerfölület.
