45579. lajstromszámú szabadalom • Eljárás kénhidrogénnek kénné való oxidálására

- 3 — velése végett célszerűen még kátránybázisokat adunk az olajhoz és a kénessavban esetleg tartalmazott kénsav lekötésére pl. szénsavas nátriumot adunk hozzá. Az így előkészített olajat ezután kb. 40° C-ra melegítjük és egyidejűleg kénessavat és kénhydrogént vagy ezt tartalmazó gázokat vezetünk be. Hogy kénhydrogén ne távozhasson, annyi kénessavat vezetünk be, hogy legalább egy molekulája essék két molekula kénhydrogénre. Kénessavfölösieg nem ártalmas, mert a folyadék a kénessavat visszatartja. Akképen is dolgozhatunk, hogy a folyadékot először kénessavval telítjük és azután kénhydrogént vezetünk be és ezt a váltakozó munkafolyamatot mindaddig ismételjük, míg a folyadék kénnel telítve nincs és a kén ki nem kristályosodik. A folyadék annyira fölmelegszik, hogy végül a reakció közben képződő víz elgőzölög. A kénhydrogén oxydálása még akkor is toké- j letes, ha az igen higítva van. Mikor a folyadék 100 részre kb. 50 — 60 rész ként tartalmaz részint oldatban részint kristályos csapadék alakjában, megszakítjuk a gázok bevezetését és a folyadékot ki hagyjuk hűlni. A kén erőteljes, szép színű kristályok alakjában válik ki, melyek nátriumszulfit • mellett a képződött nátriumszulfátot tartalmazzák. A ként legcélszerűbben centrifugában választjuk el az oldószertől és azután vízgőzzel kezeljük. A kondenzálódó víz a a nátronvegyületeket oldja, míg a gőz a kristályokhoz tapadó olajat távolítja el. Ez utóbbit a gőz kondenzációja útján visszanyerjük és az olajat az üzembe visszavezetjük. j Ha a szódaveszteséget szulfátalakban él akarjuk kerülni, úgy az olajat szóda hozzáadása nélkül használjuk, a reakció befejeztével a ként kikristályosítjuk és az anyalúgot, minek utána azt a kén gőzölésénél kapott mosóvízzel egyesítettük, mésztejjel kezeljük. Ekkor oldhatatlan gipsz válik ki, míg a visszaalakult kátránybázisok az olaj- i ban föloldódnak. ! Ha a kénhy drogéntől megtisztítandó gázok ammoniákot is tartalmaznak, úgy a reakciófolyadékhoz nem kell a kénsav valamely kötőanyagát hozzáadni. Ebben az esetben azonban gondoskodnunk kell arról, hogy a folyadék mindig savanyú maradjon. Reakciófolyadék gyanánt ebben az esetben legcélszerűbben a kátránydesztilláció azon frakcióját használjuk, mely fenoldús és ennek következtében gyönge savas jelleggel bír. Hasonlóképen használhatunk karbolsavat is, melyhez a reakciósebesség fokozása végett kátránybázisokat adunk. Az említett példák az adott lehetőségeknek csak kis részét ölelik föl. A bevezetésből a példákkal kapcsolatban minden egyes különleges esetre nézve könnyen megállapíthatjuk a legelőnyösebb foganatosítási föltételeket. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás kén előállítására kénessavból és kénhydrogénből, jellemezve azáltal, hogy ezeket a gázokat egyidejűleg vagy egymás után olyan esetleg megmelegített fonadékokba vezetjük, melyek a képződő ként föloldani képesek. 2. Az 1. igényben védett eljárás foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a reakciófolyadék gyanánt a kátránydesztilláció termékeit használjuk. 3. Az 1. igényben védett eljárás foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy a reakciófolyadékhoz olyan anorgános vagy orgános anyagokat pl. ammoniumvegyületeket, aminokat, amidokat, nitrileket, thiamidokat, kátránybázisokat adunk, melyeknek kénessavval vagy kénhydrogénnel képzett vegyületei folyadékok jelenlétében hevítve egészben vagy részben ismét bomlanak. 4. Az 1. igényben védett eljárás foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy reakciófolyadék gyanánt azon olajokat használjuk, melyeket kőszén, barnaszén, pala, tőzeg, csontok vagy egyéb orgános anyagok desztillálásánál kapunk és melyek a 3. igényben jellemzett sajátságokkal bíró organos anyagokat tartalmazzák. 5. Az 1—4. igényekben védett eljárás foganatosítási alakja, jellemezve azáltal, hogy kénessavgázt, kénhydrogéngázt és ammo-