45575. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vízemelőberendezés

nyomótartályból áll, mely fölső részén a nyomó levegő számára kibocsátó csővel van ellátva, mely a zárt edény fölső részéből indul ki. A tápláló forrás magasságában még egy légtartály, valamint egy lefelé haladó vezeték van elrendezve, mely utóbbi levegővel telt vizet szállít a nyomó edénybe. Egy fölfelé haladó vezeték vizet szállít a nyomó tartályból az elvezető nívóig. A mellékelt rajzokban az 1. ábrán a berendezés oldalnézete, a 2. ábrán a légtartály függélyes metszete, a 3. ábrán ugyanannak fölülnézete, a 4. ábrán az alsó nyomótartály függélyes metszete, az 5. ábrán a berendezés egy másik foganatosítási alakjának sematikus képe, a 6. ábrán ezen második elrendezés fölső tartályának függélyes metszete van ábrázolva. Az 1—4. ábrákban (A) jelzi a forrást, azaz valamely folyadéktömeget, melyet alacsonyabb nivóra vezetünk el. A fölső zárt (B) edény pl. egy henger, az (A) forrással a (C) vezeték útján van összekötve, mely kiömlési helyén a (Cl) szeleppel van ellátva. A nyomóvíz (Bl) levezető csöve a (B) edény fenekéhez közel fekvő ponttól fölfelé a forrás tükre fölött bizonyos magasságig nyúlik. Ezen magasság a forrás és az alsó elvezető hely között rendelkezésre álló vízoszloptól függ. A (D) edény a forrás nívójához közel van elrendezve és fenekén az (E) vízlebocsátó csővel van ellátva. A lyukasztott (Dl) diafragma (2. és 3. ábra) a (D) edényen keresztirányban van elrendezve; a diafragma összes nyílásainak fölülete nagyobb, mint az (E) kiömlés keresztmetszete. A (C2) vízbeömlési cső a (C) csőtől a (Dl) diafragma fölött fekvő pontig ér és a (C) csőhöz csatlakozik. A (C2) cső fölső vége a (B) kamra nivója fölött van úgy, hogy a (B) kamra vízzel megtöltetik, mielőtt a (D) légtartályba víz jut. A (Dl) diafragma tölött és a (C2) beömlés, valamint az (E) kiömlés között a (D2) fal van elrendezve, mely a légtartály (D3) részét I az (E) kiömlés fölött elvágja úgy, hogy a | (C2) beömléstől közvetlenül nem folyhatik J víz az ilykép elzárt nyílásokon át. Ezen elrendezés kettős . célt szolgál. Egyrészt megakadályozza a levegő elzárását, ha a víz először lép az edénybe, másrészt azon levegőnek enged szabad belépést, mely a víz esése alkalmával az (E) kiömlési csőbe lehuzatik. Ha a vízszin esik, az (E) kiömlési cső levegővel telíttetik. Az ennek folytán leadott légmennyiség a diafragmában levő nyílásokon át a kis nyitott (D3) kamrába lép. Ha a víz azonban több levegőt tudna elvezetni, mint amennyit a légedényben való áthaladás alkalmával kap, akkor a (D3) kamra fenekében levő nyílásokon át több levegőt húz. Alkalmas magasságban, amennyire csak lehet, a folyadékforrás tükre alatt egy (F) alsó nyomó tartály van elrendezve, melybe a (D) légtartály (E) kiömlési csővel torkol (4. ábra). Az (F) tartály fenekén az (FI) vízkiömlési nyílás és a fölső részben a nyomás alatt álló levegő (F2) kibocsátó nyílása vannak elrendezve. Az (FI) kiömlési nyílás fölött egy lapos (G) szeleplemez van elrendezve, mely a fölső végén a (G2) harangalakú úszóval és a (G3) karimával ellátott (G-l) tengellyel van összekötve. Az edényben a szeleptengely vezetésére alkalmas (H) vezetékek vannak elrendezve. A (J) szögemelő csuklósan van erősítve a (H) vezetékekhez és alsó karján az edény fenekéhez közel a (Jl) úszót tartja. A (J) szögemelő fölső karja a (G3) karima alá hozatik, ha mindkét (G2, Jl) úszó föl van emelve, ellenben a (G3) karima pályájából elhuzatik, ha a (Jl) úszó lesülyed. A sűrített levegő (F2) kiömlési nyílása a (K) cső utján a fölső, zárt kamra fölső részével van összekötve, minek folytán, ha a (D) edényből jövő víz az alsó kamrát megtölti, a légoszlopra gyakorolt nyomás a vizet a I fölső, zárt (B) kamrából kiűzi és pedig a ' (Bl) csövön fölfelé, mely csőnek magassága az (A) forrás és az alsó (F) edény (FI) kibocsátó nyílásának vízszine között levő különbségtől függ. Ha kívánatosnak látszik, egy második zárt (b) edényt rendezünk el,