45568. lajstromszámú szabadalom • Hajtómű automobilok számára

- 3 — kai való jó kapcsolódásának biztosítása céljából a végtelen csavarthordó orsó a (45) golyós csapágy révén akként van beszerelve, hogy annak alsó vége a végtelen csavarral együtt a fogak felé kilendíthető, mely célból az orsónak alsó végét a (47) csavar segélyével az említett irányban elállítható (46) villa fogja körül. Világos, hogy a (32) orsónak elforgatása révén a (28) csészének és a (17) ágyazógyűrűnek hajlása módosul úgy, hogy a (15) dugattyúknak (2. ábra) lökethossza megváltozik. Ha a csésze és az ágyazógyűrű az (1) tengelyre merőleges állásba hozatnak, akkor a (15) dugattyúk egyáltalján nem mozognak el a (13) hengerekben és így a (12) tömb üresen jár. j A (4) szeleptányér (3. ábra) a tengelyen j átmenő függélyes a—a középsík jobb- és baloldalán elrendezett (34) nyílásokkal bír. Ezen nyílások egyikén át a folyadék (előnyösen olaj) az (A) szivattyúból (1. ábra) a (B, B) receptorokba áramlik, míg a másik j nyílás a receptorokból a szivattyúba vissza- j ái*amló folyadék átbocsátására szolgál. Jóllehet mindkét receptor közös helyről kapja a folyadékot, mégis azok külön-külön veszik azt föl és pedig a föllépő ellenállásokkal fordított arányban álló mennyiségekben úgy, hogy a megfelelő futókerekek hajtásában tökéletes differenciális működést érünk el. ! Minthogy továbbá az erő átvitele gyakorlatilag összenyomhatatlan közeg útján történik, világos, hogy a (6, B) receptorok csakis azzal a sebességgel foroghatnak, melyet az (A) szivattyú (28) csészéjének szögállása szab meg. Ebből következik, hogy miközben a primérmótor tetszőleges sebességgel járhat, addig a futúkerekeket tetszőleges mértékben lehet fékezni csupán azáltal, hogy az (A) szivattyú és a (B. B) receptorok közti sebességi áttételi viszonyt megfelelő mértékben csökkentjük. A hajtómű már most a következő szerkezeti részletekkel bír: i. A (34) nyílások (5. ábra) végei a kisebb harántmetszetű (33a) a végződésekkel bírnak, melyekkel a szeleptányér külső oldalán kifúrt (33b) fúratok (3. ábra) közlekednek. Ekként a hengerek nyílásai és a szeleptányér nyílásai közti közlekedés fokozatosan nyittatik és záratik úgy, hogy ennek megfelelően sima is a szerkezet működése. 2. A (12) hengertömb (2. ábra) az (1) tengelynek belső végénél, a tengelynek két egymással szemben lévő oldalán egy (35) ékhoronnyal (4. ábra) bír, melyek a tengelyen átjáró (37) pecekkel rögzített (36) ékeket veszik föl; ezen ékek a 2. ábrán föltüntetett módon mindkét végükön le vannak gömbölyítve. A (36) ékek végeinek ezen kiképzése révén a hengertömb a tengelyen oly ágyazást kap, mely lehetővé teszi a hengertömbnek kismértékű kilengését és így azt, hogy a tömb a közte és a (4) szeleptányér között lévő fölületi érintkezésben beálló zavaroknak megfelelően önműködően álljon be. 3. Annak biztosításacéljából, hogy a hengertömb és a szeleptányér között a hajtóműnek nyugalmi állapotánál tömített kapcsolat álljon fönn, a hengertömbben kiképzett vájatokban a (44) rúgók vannak elrendezve, melyek akként hatnak a tengelyen átjáró (25a) pecekre, hogy a hengertömb szeleptányérra nyomatik akkor is, mikor a hengerekben nincs olajnyomás. Mikor a hajtómű működik, akkora hengertömb és a szelepközti szoros érintkezést az abból a körülményből származó nyomás idézi elő, hogy a hengereknek (14) nyílásai kisebb harántmetszettel bírnak, mint maguk a hengerek. 4. Hogy a hengertömb és a szeleptányér között, nyomás alatt kiszivárgó folyadék által kifejtett széttoló hatás lehetőleg csökkentessék, a hengertömb és a szeleptányér közti érintkezés csupán egy, kiemelkedő gyűrűfölület gyanánt van kiképezve úgy, hogy a gyűrű mindkét oldalán, a hengertömb homlokfölülete és a szomszédos szelepfölület között a (37a) hézag marad fönn. 5. A hengertömb és szeleptányér között mindenkor beálló szivárgásból származó folyadékveszteségek kiegyenlítése céljából a szeleptányérban külön (38) szívónyílások (5. ábra) vannak elrendezve, melyek a meg-