45536. lajstromszámú szabadalom • Jármű kerekekre szerelt lövegek szállítására
metszetű (G) támaszték van fölerősítve, melyek elrendezése olyan, hogy mikor az (F.) lövegtalpkerekek a (D) tartók (dl) mélyedéseiben nyugszanak, a támasztékok (gl) szárai a kerekek talpait körülfogják és a támasztékok (g2) középdarabjai a kerekek futófölületeit érintsék. A járműalváz hátsó végén egymástól a löveg vágánytávolságának megfelelő távolságban a (J) csuklók körül forgatható, |_J = keresztmetszetű (Eltartók vannak fölerősítve. A (H) tartóknak a (J) csuklók tengelyei körül történő elforgatásával a tartókat egyrészt az 1. ábrán pontvonalasan, másrészt az ugyanazon az ábrán teljesen kihúzva ábrázolt helyzetbe állíthatjuk. Az első helyzetben, mely a 2. és 3. ábrán látható, a (H) tartók szabad végeikkel a talajra fekszenek és így lejtőt képeznek, melyen a löveget a (C) állványra föl lehet tolni, az elrendezés olyan, hogy a (H) tartók eme helyzetükben a (D) sínek által képezett pálya folytatását alkossák. Az 1. ábrán teljesen kihúzott vonalakkal ábrázolt helyzetükben a (H) tartók a (D) sínek (dl) mélyedéseiben nyugvó (E) löveg- j talpkerekekre fekszenek. A (H) tartók ebben a helyzetben a (G) támasztékokkal az 1. ábrán látható módon rúgós (g3) horgok útján vannak összekötve, melyek alsó vége a (G) támasztékokhoz van kapcsolva. A (g3) horgok (g4) orrainak ferde (g5) lerézsülésük van (1. ábra), melyek lehetővé teszik, hogy a horgok (g4) orrai a (H) tartóknak az (E) lövegtalpkerekekre való átfordításánál a (H) tartók szabad végei elől kitéljenek. A (g3) horgok ezenkívül (g6) fogantyúkkal is el vannak látva, melyek segélyével a (H) tartók szabad végeiből kikapcsolhatók. A (C) állvány hátsó végén két (cl) karon van fölerősítve, mely arra szolgál, hogy az (F) sarkantyú (fl) nyomólemeze fölé fogódzék, mikor a löveg a járművön áll. Mikor a löveget a járműre föltoljuk, a következő módon járunk el: Miután a (H) tartókat ama helyzetbe állítottuk, melyben szabad végük a talajon fekszik (2. ábra), a löveget a (H) tartók által képezett lejtőn a (C) állványra toljuk j föl. Ezután a löveget a (D) síneken annyira 1 előretoljuk, hogy az (E) lövegtalpkerekek a (G) támasztékokra feküdjenek. Ekkor az (E) kerekek a (D) sínek (dl) mélyedéseiben fekszenek, a lövegtalp vége a (C) állvány hátsó végére fekszik, az (F) sarkantyú a hátsó (B2) haránttartóra támaszkodik és a (cl) karmok az (F) sarkantyú (fl) nyomólemezére fekszik. Végül a (H) tartókat a lövegtalpkerekekre hajlítjuk. Mikor a (H) tartók ezenközben a (g4) horogorrok (g5) lejtős fölületeit érik, a horog először is a (H) tartók elől kitérnek és mikor a (H) tartók végállásukba elérkeztek, ismét elreteszelő állásukba csappanak vissza. Ekkor a löveg mint az magától érthető, minden mozgás ellen biztosítva van. A löveg lerakása céljából a (g3) horgok (g6) fogantyúit megfogjuk és a horgokat .annyira visszahúzzuk, hogy a (H) tartókból kikapcsolódjanak. Ezután a tartókat az 1. ábrán látható helyzetbe forgatjuk és a löveget a jármű (C) állványáról lehúzzuk, miközben az (E) lövegtalpkerekek kezdetben a (D) síneken gördülnek, azután pedig a (H) tartók által képezett lejtőn futnak le. Az 5. és 7. ábrán látható foganatosítási alaknál a (G) támasztékok elmaradnak. Ekkor a (J) csuklók forgástengelyei (1. különösen a 6. ábrát) a jármű hosszanti tengelyéhez viszonyítva annyira ferde helyzetbe jutnak, hogy a (H) tartók a rajzon teljesen kihúzva ábrázolt helyzetből oly helyzetbe jussanak, melyben a jármű mellső részén egymás felé közelednek úgy, hogy a járművön álló löveg (M) keréktengelyére feküdhetnek, míg a pontvonalas helyzetükben a (H) tartók egymással párhuzamosak. A (H) tartók szabad végeiken egy-egy (hl) sarúval vannak ellátva, melynek az (M) keréktengely keresztmetszetének megfelelő kivágása van. Mikor a (H) tartók az (M) keréktengelyre fekszenek, ez a saruk kivágásaiban foglal helyet. A két (H) tartó mindegyikét ebben a helyzetben az (N) karmantyú külső oldalán alkalmazott (nl) karom segélyével lehet rögzíteni, mely a (hl) sarú megfelelő nyugaszába fogódzik. A két (N) karmantyú egy-egy, a (C) állványhoz csuklósan kapcsolt (P) rúdon eltolható, de el nem forgat-