45509. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés fémes nátriumnak megolvasztott marónátronból elektrolytikus úton való előállítására

a megolvasztott marónátron elektrolyzise alkalmával a benne lévő idegen anyagok, főként a kovasav, vasoxid és mások a katódán bevonatot alkotnak, mely vezető ugyan és külső hatásokat nem eredményez, amenynyiben sem a feszültséget nem emeli, sem pedig ellenállást nem fejt ki, azonban a katóda fölületét érdessé és szivacsszerűvé teszi. Ez az érdes szivacsszerű bevonat azután a csupasz katódafémnek az elektrolyttal való közvetlen érintkezését megszünteti és a képződő nátriumnak elég nagy golyókká "való összetömörülését megakadályozza, minek következtében a már kivált nátrium visszaképződik és a kiaknázás jelentékeny mértékben csökken. Ezzel szemben, mint a kísérletek mutatták, a tömör és sima fölületű katóda, melynek féme az elektrolyttal közvetlen érintkezésben van, a képződő nátrium összefutását idézi elő és ennek folytán nagymérvű kiaknázást tesz lehetővé még akkor is, ha a fürdő jelentékeny mértékben tartalmaz idegen testeket. Ezen megfigyelések alapján jelen találmány a következőkben áll: Ahelyett, hogy mint eddig, az üzemet megszakítanánk, az elektrolyzáló edényt kiürítenénk és alapos tisztítás céljából leszerelnénk, azután pedig ismét fölszerelnénk és friss marónátronnal töltenénk meg, a kiaknázott mennyiség lényeges csökkenése alkalmával a katódát, mely üzem közben érdes bevonatot kapott, a fürdőből egyszerűen kivesszük és sima fölületű tiszta katódával helyettesítjük. Ha a katóda könnyen kicserélhetően van elrendezve, akkor a helyettesítés az üzem lényeges megszakítása nélkül végezhető úgy, hogy az üzem folytonos és a kiaknázás állandó lesz, hogy a fönti eljárás a nátrium előállítására nézve milyen fontossággal bír, azt minden szakember be fogja ismerni. A fönti eljárás értékét még az is fokozza, hogy az elektrolyzishez nem szükséges lehetőleg tiszta marónátront választani, mint eddig. Tisztátalan nátront is vehetünk, -csak a katódát kell ez esetben gyakrabban kicserélni, mivel gyorsabban vonódik be. Azonban ez semmit sem jelent, mivel az 2 -| érdessé vált katóda mosás és súrolás által ismét könnyen simává tehető. A jelzett célra, mint már említve volt, olyan elektrolizáló készüléket kell alkalmazni, melynek katódája könnyen kicserélhetően van elrendezve. Az erre szolgáló berendezés természetesen többféle módon foganatosítható. A mellékelt rajzokon föltüntetett berendezések csupán példa gyanánt szolgálnak és a találmány nem szorítkozik ezen kiviteli alakokra. Az 1. ábrán vízszintes metszetben, a 2. ábrán az 1. ábra 1—1 vonala szerint vett függélyes metszetben és a 3. ábrán fölülnézetben föltüntetett berendezés az elmondottaknak megfelelően van szerkesztve és azonkívül több, a megolvasztott marónátron elektrolyzisét megkönnyítő tulajdonsággal is bír. A berendezés az öntöttvas vagy efféle (A) tartányból áll, mely tetszőleges pl. négyzetes keresztmetszetű ós legömbölyített sarkú lehet. A tartányban a vasból vagy acélból álló hengeres (B) anóda (C) rudakon függ, melyek egyszersmind áramvezetők gyanánt is szolgálnak. Az anóda belsejében a katóda foglal helyet, mely körben elhelyezett (t) rézpálcákból áll (6. ábra), melyeknek az anódától való távolsága kísérletek alapján állapíttatott meg. A (t) pálcák ugyanolyan fémből álló (D) koronához vannak erősítve, melyhez egyúttal az áramot elvezető (d) rúd is csatlakozik. Ez utóbbi fönt szögek, kapcsok vagy más alkalmas szerkezetek segégélyével levehetően van valamely tartóhoz erősítve oly módon, hogy a ráfüggesztett katóda könnyen kicserélhető. Az elektródákkal koncentrikusan egy acélból, vasból vagy efféléből álló (E) körhenger van fölfüggesztve, melynek alsó része az elektrolytba merül. Ezen körhenger a kívül fekvő anódából fölszálló oxygént a belül fekvő katódából fölszálló hydrogéntöl ós fémes nátriumtól elválasztó fal gyanánt szolgál. Az (A) tartány az (F) falazáson nyugszik, melynek egy kamrája a nagy áramerősségű vezetékbe iktatott (G) elektromos fűtőtes-