45469. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromotorok indítására

kontaktust megszakítja és a (25, 26) kontaktust zárja úgy, hogy most a (3, 4) variátorok a (2) ellenálláshoz párhuzamosan és az (1) fegyverzet elé vannak kapcsolva. Ha végül a variátoroknak újbóli lehűlése folytán a fegyverzet feszültsége kb. 200 V.-ra emelkedett (mint a fönti példánál) úgy a (17) relais (21) fegyverzete segélyével a (27, 28) kontaktust zárja, miáltal az elékapcsolt összes ellenállás rövidre záratik. Természetesen a (17) relais munkáját is a (16) szolenoid (19) magja által végeztethetjük. azáltal, hogy ez a (16) feszültség növekedése alkalmával még beljebb huzatik, miáltal egy relais-t megtakaríthatunk. A (17) végrelais-t nem csupán a mótor fegyverzetétől függő feszültség által megfelelő csillapítás alkalmazása mellett, avagy pedig a fönnmaradó feszültség által is befolyásolhatjuk. A (16) főrelais-t is hasonló módon befolyásolhatjuk. Hasonlóképen rendezhetjük be önműködően az összes, a 2—6. ábrákban föl tüntetett alakokat és az egyszerű (18) indítórelais helyett nehézség nélkül alkalmazhatunk fordítórelais-ket a mótor előre- és hátrafutásának elérésére. Még arra kell rámutatnunk, hogy a mótor kikapcsolásánál, tehát az áram táplálásának megszakításánál az (5) kapcsolókarnak az 1. ábra szerinti, pl. a (8 és 7) kontaktusról a (9) kontaktusra vaió állítása előtt szükség esetén meg kell várnunk, míg a hálózatról lekapcsolt, de még futó mótor egészen megállt, mivel a (3 és 4) variátorok különben még jelentékeny fegyverzeti feszültségre kapcsoltatnának és bizonyos körülmények között túlnagy rövidzárlati áramot eredményeznének a fegyverzetben, amely áram erősen fékezne, azonban könnyen veszélyeztethetné a fegyverzetet és a variátorokat. A 7. ábrában a kapcsolásnál ezen hatásra már tekintettel voltunk, mert a fegyverzethez kapcsolt (16) szolenoid, valamint a (17) relais csak akkor engedi el (19) magját, ill. (17) fegyverzetét, ha a kifutó mótor fegyverzetének feszültsége igen kis értékre sülyedt. Tényleges kiviteleknél ez pl. 220 V.-os motoroknál a (17) végrelais-re | vonatkozólag kb. 50 V.-nál és a (16) főrelais-ra vonatkozólag csupán kb. 10 V.-nál következik be, amidőn a (3 és 4) variátorok fékező hatása, ha a (19) mag a (22) spirálrúgó hatására a (23, 24) kontaktust ismét zái'ta, már zavar nélkül folyhatik le. A variátoroknak és az állandó pótellenállásoknak megválasztása szerint, amint ez a rajzbeli példákból is kitűnik, az indítás lefutását tág határok között változtathatjuk és az áramlökéseket a kívánalmaknak megfelelőleg szabhatjuk meg, továbbá a motorikus üzem sajátságaihoz, a mótor lendítő nyomatékához stb. alkalmazhatjuk és a variátorok, ill. ezek tehetetlenségének alkalmas megválasztása által a gyakorlat mindőn követelményét tekintetbe vehetjük. Bármelyik kombinációnál mindig azon jellegzetes tulajdonság érvényesül, hogy az indítás első periódusa úgyszólván a variátorok fölmelegítésére használtatik és az indítás második periódusa a-variátorok lehűlési periódusával hozatik összhangba úgy, hogy a variátorok tulajdonságát lehetőleg tökéletesen kihasználjuk és pedig a mótor indulási folyamataihoz alkalmazkodva, amidőn egyidejűleg a variátorok és az állandó ellenállások a tetszőleges számú fokozatra bontható átkapcsolási eljárással lehetőleg magasan használhatók ki. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás elektromotoroknak önműködően változó, pozitív hőmérsékleti koefficienssel bíró ellenállások segélyével való indítására. jellemezve azáltal, hogy ezen ellenállásokat először a motorral párhuzamosan, azután pedig azzal sorosan kapcsoljuk és ezenkívül a hőmérséklettel csak kevéssé változó ellenállásokat iktatunk az áramkörbe az áramlökések elkerülése végett, azon célból, hogy a variátorokat úgy a fokozatos fölmelegedésük és önműködő ellenállás-növekedésük alatt, mint az ezután következő átkapcsolás alkalmával föllépő lehűlések és önműködő ellenálláscsökkenésük alatt a motornak fokozatos, szabályozott indítására kihasználhassuk. 2. Az 1. alatt igényelt eljárás foganatosí-