45469. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elektromotorok indítására

kontaktust megszakítja és a (25, 26) kon­taktust zárja úgy, hogy most a (3, 4) va­riátorok a (2) ellenálláshoz párhuzamosan és az (1) fegyverzet elé vannak kapcsolva. Ha végül a variátoroknak újbóli lehűlése folytán a fegyverzet feszültsége kb. 200 V.-ra emelkedett (mint a fönti példánál) úgy a (17) relais (21) fegyverzete segélyé­vel a (27, 28) kontaktust zárja, miáltal az elékapcsolt összes ellenállás rövidre záratik. Természetesen a (17) relais munkáját is a (16) szolenoid (19) magja által végeztet­hetjük. azáltal, hogy ez a (16) feszültség növekedése alkalmával még beljebb huzatik, miáltal egy relais-t megtakaríthatunk. A (17) végrelais-t nem csupán a mótor fegy­verzetétől függő feszültség által megfelelő csillapítás alkalmazása mellett, avagy pedig a fönnmaradó feszültség által is befolyá­solhatjuk. A (16) főrelais-t is hasonló mó­don befolyásolhatjuk. Hasonlóképen rendez­hetjük be önműködően az összes, a 2—6. ábrákban föl tüntetett alakokat és az egy­szerű (18) indítórelais helyett nehézség nél­kül alkalmazhatunk fordítórelais-ket a mó­tor előre- és hátrafutásának elérésére. Még arra kell rámutatnunk, hogy a mó­tor kikapcsolásánál, tehát az áram táplálá­sának megszakításánál az (5) kapcsolókarnak az 1. ábra szerinti, pl. a (8 és 7) kontaktus­ról a (9) kontaktusra vaió állítása előtt szükség esetén meg kell várnunk, míg a hálózatról lekapcsolt, de még futó mótor egészen megállt, mivel a (3 és 4) variáto­rok különben még jelentékeny fegyverzeti feszültségre kapcsoltatnának és bizonyos körülmények között túlnagy rövidzárlati ára­mot eredményeznének a fegyverzetben, amely áram erősen fékezne, azonban könnyen ve­szélyeztethetné a fegyverzetet és a variá­torokat. A 7. ábrában a kapcsolásnál ezen ha­tásra már tekintettel voltunk, mert a fegy­verzethez kapcsolt (16) szolenoid, valamint a (17) relais csak akkor engedi el (19) magját, ill. (17) fegyverzetét, ha a kifutó mótor fegyverzetének feszültsége igen kis értékre sülyedt. Tényleges kiviteleknél ez pl. 220 V.-os motoroknál a (17) végrelais-re | vonatkozólag kb. 50 V.-nál és a (16) főrelais-ra vonatkozólag csupán kb. 10 V.-nál követ­kezik be, amidőn a (3 és 4) variátorok fé­kező hatása, ha a (19) mag a (22) spirál­rúgó hatására a (23, 24) kontaktust ismét zái'ta, már zavar nélkül folyhatik le. A variátoroknak és az állandó pótellen­állásoknak megválasztása szerint, amint ez a rajzbeli példákból is kitűnik, az indítás lefutását tág határok között változtathatjuk és az áramlökéseket a kívánalmaknak meg­felelőleg szabhatjuk meg, továbbá a moto­rikus üzem sajátságaihoz, a mótor lendítő nyomatékához stb. alkalmazhatjuk és a va­riátorok, ill. ezek tehetetlenségének alkal­mas megválasztása által a gyakorlat min­dőn követelményét tekintetbe vehetjük. Bármelyik kombinációnál mindig azon jellegzetes tulajdonság érvényesül, hogy az indítás első periódusa úgyszólván a variá­torok fölmelegítésére használtatik és az in­dítás második periódusa a-variátorok lehű­lési periódusával hozatik összhangba úgy, hogy a variátorok tulajdonságát lehetőleg tökéletesen kihasználjuk és pedig a mótor indulási folyamataihoz alkalmazkodva, ami­dőn egyidejűleg a variátorok és az állandó ellenállások a tetszőleges számú fokozatra bontható átkapcsolási eljárással lehetőleg magasan használhatók ki. SZABADALMI IGÉNYEK. 1. Eljárás elektromotoroknak önműködően változó, pozitív hőmérsékleti koefficiens­sel bíró ellenállások segélyével való in­dítására. jellemezve azáltal, hogy ezen ellenállásokat először a motorral párhu­zamosan, azután pedig azzal sorosan kapcsoljuk és ezenkívül a hőmérséklet­tel csak kevéssé változó ellenállásokat iktatunk az áramkörbe az áramlökések elkerülése végett, azon célból, hogy a variátorokat úgy a fokozatos fölmelege­désük és önműködő ellenállás-növeke­désük alatt, mint az ezután következő átkapcsolás alkalmával föllépő lehűlések és önműködő ellenálláscsökkenésük alatt a motornak fokozatos, szabályozott in­dítására kihasználhassuk. 2. Az 1. alatt igényelt eljárás foganatosí-

Next

/
Thumbnails
Contents