45428. lajstromszámú szabadalom • Mágneses ércosztályozó

Megjelent 1909. évi junius »»ó 13-én. MAGY. SZABADALMI K1R. HIVATAL SZABADALMILEIRAS 45428. szám. XII/a. OSZTÁLY. Mágneses ércosztályozó. FRIED. KRUPP AKTIENGESELLSCHAFT GRUSONWERK CÉG MAGDEBURG-BUCKAUBAN. A bejelentés napja 1908 október hó 15-ike. A találmány tárgyát képező ércelválasztónál a földolgozandó ércet akként osztályozzuk több, különböző mértékben mágnesezhető osztályba, hogy mindegyik mágneses mezőt több, egymástól élesen elválasztott, különböző sűrűségű övre osztjuk. Ebből a célból valamely állótengely körül tetszőleges számban elrendezett, mozdulatlan mágnessarok fölött egy mágnesezhető anyagból készült korongot indítunk forgásnak, melynek alsó oldalán több, egymással koncentrikus gyűrűalakú kiugrása van. Ezeket a kiugrásokat vagy akként létesítjük, hogy a korong alsó fölületébe hornyokat esztergályozunk be, vagy hogy a korong alsó fölületén kiélesített alsó fölülettel bíró külön gyűrűket erősítünk föl. Eme kiugrások, vagy gyűrűk alsó élének távolsága az alattuk levő sarokfölületektől annak az útnak irányában, melyen az osztályozandó érc a mágneses mezőn áthalad, fokozatosan csökken. Ennek következtében minden egyes mágneses mezőben egymástól élesen elkülönített, megfelelően fokozódó sűrűségű öv keletkezik, a gyűrűk késalakú élein pedig az erővonalak igen nagy mértékben sűrűsödnek meg. Minthogy az osztályozandó ércet alkalmas, tetszőleges szállítóberendezések segélyével akként vezetjük be a mágneses mezőkbe, hogy az először a leggyöngébb és legutoljára a legerősebb övön menjen át, az első övben az összes erősen, az utolsó övben pedig a gyöngén mágneses részek kiválasytása meg végbe, míg a nem mágneses részeket a szállítóberendezés a mágneses mezőkből kiszállítja. Ha állandóan csakis oly érceket kell osztályozni, melyek mágneses tulajdonságai változatlanok, a gyűrűalakú kiugrások a koronggal vagy egymással egy darabot alkothatnak. Ha azonban az osztályozandó ércek mágneses tulajdonságai változók, célszerű az egyes övek sűrűségét oly módon változtathatóvá tenni, hogy a gyűrűk alsó éleinek távolságát a sarok alattuk fekvő fölületétől változtathatóvá tesszük. Ezt azáltal érhetjük el, hogy az összes kiugrásokat vagy ezek egy részét magassági irányban beállítható gyűrűk gyanánt képezzük ki, vagy hogy a sarokvasakat bontjuk szét a gyűrűk számának megfelelő számú lamellára és ezeket magassági irányban beállíthatókká tesszük. Lehet azonban az összes kiugrásokat