45407. lajstromszámú szabadalom • Biztosítóberendezés gőzkazánok számára

rittatik, minek folytán az anyaghenger minden oldalról zárva van. Az (5) tartályban lévő víz kényszeríttetik, hogy az anyaghenger pórusain át annak belsejébe hatoljon he: onnan vékony, spirálszerüen kanyarodó (11) ellenállási csövön át a szaluidba jut.

Hogy az egész tisztító szerkezet, főkép pedig a (11) cső és a (10) anyaghenger eldugulását megakadályozzuk, legelőnyösebb, ha az (5) hengerbe kondenzvizet bocsátunk be, melyet a következő módon nyerünk:

Amint már említettük, a víz a tartályban ugyanazon magasságban áll, mint a gőzkazánban. Minthogy a berendezés szerint mindig több kondenzvíz jut a (3) tartályba, mint amennyi az (5) tartályból kivétetik, lassankint az egész (5) tartály és a (2) cső tisztán csak kondenzvízzel fog megtelni. A víz keringése az U-alakban meghajlított (2) cső által akadályoztatik meg.

A teljesen megtisztított víz, miután a nyomás elvonatott, csöppenként a (13) tölcsérbe (1. és 2. ábra), onnan pedig a (14) esőbe jut, mely a (17) kengyelek által a (18) lemez mentén egyenes vonalban van vezetve és fölül zárt (15) végével a (i8) lemezen megerősített szeleptokba nyúlik, de a szelepet magát nem éri el, minthogy a cső hideg állapotban a (21) akasztókkal a (30) ütközőhöz támaszkodik. Amidőn a víz a (14) csövön átömlik, melegét ezen csőnek adja át, mely annyira nyúlik meg, hury egyik (15) vége a (16) szeleptestet a szelepülőkéhez szorítja. A (14) cső helyett tömör testet (rudat) is lehet alkalmazni, melynek mentén ömlik végig a kazánból vett víz.

A (14) csövön helytállóan megerősített (21) akasztók fölül a (18) lemezen elrendezett helytálló (3*3) ütköző által határoltatik, alsó oldalával pedig a helytálló (22) csap körül kilengő kétkarú (23) emelőre támaszkodik, melynek szabad vége a beállítható (24) súlyt tartja. Ezen súly a megengedett legnagyobb gőznyomásra állíttatik be. Ha a kazánban uralkodó gőznyomás azonban a megengedett határt átlépi, akkor a gőznyomás, minthogy a (16) szelepre állandóan

nyomást gyakorol, ezen szelepet a (24) súly hatásával szemben eltolja és a nyitott helyzetbe viszi, miközben a (14) cső hosszirányban eltolódik. A (16) szelep nyitása alkalmával a (34) csőből a szeleptok belsejébe lépő gőz a (19) csövön át egy berendezéshez jut, mely látható vagy hallható jelzést adhat. A gőz pl. ismert módon gőzsípot szólaltathat meg, esetleg dugattyú eltolása vagy valamely elektromos kontaktusberendezéssel tetszőleges készülékeket hozhat működésbe, esetleg a kazánvíz számára a tápszivattyút is működtetheti. Lehet esetleg már közvetlenül a (14) cső eltolása által egy elektromos kontaktusberendezést működtetni és egy áramkört zárni, ami által a jelzőberendezés működésbe lép.

. A 3. ábrán föltüntetett foganatosítási alak szerint a víz a (12) csőből a (29) tartályba ömlik és abban rendesen a (33) vízszinig ér. A beállítható (32) túlömlési cső a tartályban lévő vízmennyiség szabályozása után lehetővé teszi, hogy a tartály meghatározott súlyú vizet vegyen föl. A kis (35) elágazó csőből, mely a tartály (31) falán halad át, a (29) tartályból beömlő víz szakadatlanul ismét részben lefolyhat, míg a fölösleges víz a (32) túlömlési csövön át kifelé folyhat.

A (29) tartály a helytálló (25) forgócsap közül kilengő, kétkarú (26) szögemelőn van elrendezve. A (29) tartály egy helytálló karján van elrendezve, a beállítható (28) súly, mely a víz súlyának hatását támogatja és azzal együtt a (27) rúgó hatásával szemben működik.

Amint a víznek a kazánból való beömlése megszűnik és a (29) tartályba friss víz nem vezettetik be, a tartály a (35) csövön át lassankint kiürül. A (27) rúgó ez esetben elég erős arra, hogy a (26) szögemelőt annyira kilengesse, amennyire ezt a (30) ütköző megengedi, minek folytán a (14) cső lesülyedhet és a (16) szelep ugyanazon módon nyittatik, ahogy azt a 2. ábra kapcsán leírtuk.

Ha a gőztúlnyomás akkor is túllépné a megengedett határt, amidőn a (29) tartály meg van töltve, akkor a (16) szelepre (2. ábra) oly erővel gyakorol nyomást, hogy a