45391. lajstromszámú szabadalom • Kefefúró és tömőgép

— 9 -hasítékba csúszik és a vízszintes esúszólemez és a forgó korong a (141) alaktárcsa segélyével ismét balfelé mozognak, a végből, hogy immár a harmadik lyuksor fúrassák, illetve tömessék. A harmadik sor végén a (141) alaktárcsa a (205) kivágásba csúszik, amiáltal a forgó korong megfelelő mértékben sülyed. Most a korongot a negyedik lyuksor előállítása végett imét visszafelé mozgatjuk. Ezáltal egy kefének fúrása és tömése véget ért és még csak az szükséges, hogy a gépet eredeti helyzetébe vezessük vissza. Ezt pedig azáltal érjük el, hogy a (74) tengelyt fordulatának visszamaradó részével, vagyis annyival elforgatjuk,.amennyi a (206) és (207) pontok között lévő távolságnak megfelel. Ezen idő alatt a forgó korongot a legfölső és legalsó lyuksor között léző távolsággal megemeljük. Nyilvánvaló, hogy a (74) tengely t azalatt, míg egy lyukat megfúrtunk és egyet megtömtünk, tova mozgatásában meg kell akadályoznunk. E végből a (157) fogaskerék van elrendezve, melyet a (158) kilincs elmozgat (6. ábra). Ezen kilincsnek mellső vége derékszög alatt van meghajlítva és (200)nál élben elmetszve (9. ábra) úgy, hogy a (157) fogaskerék fogai közé illeszkedik és ezt további elfordulásában meggátolja. Ennek megfelelően a (74) tengelynek is meg kell állani. A (158) kilincs a (160) tartónak fölső villaalakú végén a (159) csap körül forgathatóan van ágyazva, mely tartó a {162) csúszkával (2., 6. és 7. ábrák) összeköttetésben álló (161) sínre van erősítve. A (158) kilincsnek hátsó vége (163)-nál (14 ábra) szintén élben végződik. Ha a csúszka visszafelé mozog, a rézsútos (163) fölület a {165) karnak hasonlóképen rézsútos (164) toldatához ütődik, mely a (166) lemezen forgathatóan van elrendezve és rendes helyzetében a (208) rúgó és a (209) csap segélyével rögzíttetik. Ha a (162) csúszka mozgásának végét elérte, a rézsútos (163) és (164) fölületek érintkezésbe jönnek és a (158) zárókilincs a (157) fogaskerékből kikapcsoltatik. A csúszkának további mozgásánál a rézsútos (163) fölület a rézsútos {164) fölület fölött elhalad, ami által a (158) kilincs a (157) fogaskei ékkel ismét kapcsolatba jön. A kilincs ekkor a (160) alzathoz (6. ábra) erősített (167) lemezrúgó behatása alatt újból fölfelé szoríttatik. A forgó korongnak előremozgása közben a rézsútos (163) fölület a (165) karnak meggörbített része alá jut, minek folytán e kar fölfelé emelkedik és a (208) rúgót összeszorítja, aminek eredménye az, hogy a kilincs ismét előre halad. Ezáltal a (157) fogaskerék és annak megfelelően a (74) tengely is forgásnak indul akkor, amikor a szán egészen hátsó végéhez ért, vagyis miután egy lyuk kifúratott és egy lyuk tömetett. Ha a (81) emelő a (108) emelőhöz ütődött, mint föntebb már leírtuk és ezáltal a (73) tengely fordulatának egy kilenced részével elforgattatott, a (158) kilincs nem kapcsolódik, minthogy a fogaskerék ezen részén nincsenek fogak. Miután ezen készülékeket leírtuk, melyekkel a kefedarabokat a fúró- és tömőszerszám elé vezetjük, immár azt a berendezést fogjuk ismertetni, melynek segélyével mindig egyenletes sörteköteget kapunk. A 15. és 16. ábrákon a (602) sörte számára szolgáló tartály van föltüntetve. A tolóka, melynek segélyével a (601) tartályba lévőn sörte egy részét a sörtekészletből kiemelhetjük, (603)-mal van jelölve. A tolóka ^a (604) sörteszállító csatornának egyik oldalát képezi, mely csatornán keresztül a sörte a (605) sörteemelő és a (606) végnélküli lánc segélyével szállíttatik. A (606) lánc két (607) és (608) fogaskeréken fut, melyek a (609), illetve (610) tengelyre vannak fölékelve. A (6C6) lánc a (611) tűkkel van ellátva, legcélszerűbben o'y módon, hogy a láncszemek mindegyikén egy-egy tű van elrendezve. Eddigelé a sörteemelő egyedül volt működésben és a lánc akként tolódott el, hogy fogai a csatorna mellső végébe kapaszkodtak. A jelen találmány szerinti gépnél ellenben a lánc és a sörteemelő külön működtetik és pedig a lánc csak akkor hajtatik meg, ha a sörtecsatornában a sörte nem elég tömötten van. Ezen elrendezés bizonyos szerkezeteket igényel