45391. lajstromszámú szabadalom • Kefefúró és tömőgép

— 3 -használatos, azért ezen elrendezésnek rajzbeli föltüntetését mellőztük. Föntebbiekből kitűnik, hogy a fúrandó lyuknak mélységét tetszőlegesen beállíthatjuk, még pedig a (88) tengelynek (2. ábra) elforgatása által; az elforgatást az ezen tengely mellső végén lévő és nyúlvánnyal ellátott (94) csavaranya segélyével eszközöljük. A (162) csúszka (6. ábra) a (84) hüvelyben ágyazott (74) tengelyt vezeti, melyet forgattyú- vagy hajtótengelynek lehetne nevezni és mely forgásának körülbelül 8/s részében szakaszos forgást végez, a mozgás hátralékos részében a forgás egyenletes ; ezen mozgásokat az alább leírandó berendezések alkalmazása teszi lehetővé. A (74) tengelynek szakaszos mozgása következőképen válik lehetségessé: A gépkereten a (176) sín van ágyazva (3. ábra), melyhez a (173) emelőnek egyik karja mindenkor, hozzáütődik, valamint a (162) szán visszafelé mozgattatik. Ezen emelő a függélyes (174) nyúlvány segélyével a szánban forgathatóan van ágyazva. A (173) emelőnek karja a (169) kocsi (11. és 12. ábrák) (175) hasítékába vagy kivágásába nyúl, mely kocsi a (162) szán mellső falán lévő (171) csapon nyugszik. A kocsi (170)-nél hosszirányú hasítékkal van ellátva úgy, hogy a (171) csapon szabadon mozgatható, valahányszor a (173) emelő elmozgattatik. A (169) kocsi orralakú nyúlvánnyal bír, mely (168) fogaskerék fogaiba kapaszkodik. Ha a (162) szán visszafelé mozgattatik, a (173) emelő karja a helytálló (176) emelőbe ütközik (12. ábra) és a kocsi bal felé tolatik, amint azt a 11. ábra mutatja, miközben a (168) fogaskeréknek egyik foga egy fogszélességgel eltolatik. A (177) rúgó behatása alatt a kocsi ismét kezdeti helyzetébe vezettetik. Hogy a fogaskerék a kocsival ismét vissza ne mehessen, a kampóval ellátott (178) kilincsemelő van elrenrendezve, mely a keréknek előtolt foga mögött be'kapaszkodik. Ezen kilincsemelő hegyes és a (169) kocsinak megfelelő kivágásába illeszkedik; az emelő a (179) csap körül forgathatóan van ágyazva és azon túl a (206) fogantyúban végződik, melynek segélyével a munkás a kilincset a (168) kilincskerékből kikapcsolhatja. Ugyaezen mozgatással a kocsin lévő kilincsszerkezetnek a fogaskerékkel való kapcsolatát megszüntetjük úgy, hogy a munkás a (74) tengelyt és ezzel együtt a (168) fogaskereket és az összes hozzátartozó alkatrészeket egyszerűen elforgathatja. Rendes körülmények között a (178) kilincs a (168) fogaskerékkel a (180) rúgó segélyével tartatik kapcsolatban, melynek egyik vége a (162) szánon lévő (181) csapon van megerősítve. Ezek után azt a szerkezetet írjuk le, mely a kefetesteket hordja és a tartólemezt, azaz a (3) forgó korongot forgatja, hogy a hozzáerősített kefepárokat egymásután a fúró- és tömőszerszámhoz szállítsa. A forgó korong vízszintes irányban szakaszosan forog, oly célból, hogy a kefedarabok a fúró- és tömőszerszámhoz vezettessenek, minthogy minden kefedarabba egy sor lyukat kell fúrni, a másik kefedarabba pedig a lyukak számának megfelelő sörtekötegeket kell tolni. Azonkívül a forgó korong még függélyes irányban is mozgattatik és pedig az egyik lyuksortól a következő lyuksorig. Ha a fában már az utolsó lyukat kifúrtuk, illetve ha második kefedarabba az utolsó sörteköteget betoltuk, a függélyes mozgás megakasztatik, oly célból, hogy a korongnak egy negyed fordulata után a legközelebbi kefepár ugyanúgy megmunkálható legyen. A kefetartó a 8. ábrán elölnézetben van föltüntetve és a (3) korongból áll, melynek kerülete a (4) fogakkal van ellátva. Ezen korong közepén a (8j lyuk van kiképezve a (7) csavar (7 ábra) fölvétele céljából, mely körül a kefetartó forog. Ezen (7) csavar az (500) lécbe van csavarolva, mely az (5) lemez mellső részén kiképezett hasítékban van elrendezve. A kefe tartó lemez mellső részén nyolc rögzítő szerkezet van elrendezve, melyek megannyian egyenlően vannak szerkesztve. Ezekután a fölső rögzítő szerkezetet (8. ábra balra fölül) fogjuk leírni; ez a leírás a többi szerkezetekre is vonatkozik.