45383. lajstromszámú szabadalom • Eljárás hashajtószer előállítására
Megjelent 1909. évi junius lió 12-éii. MAGY. KIR. SZABADALMI jjÉl^ HIVATAL SZABADALMI LEÍRÁS 45888. szám. IV/h/2. OSZTÁLYEljárás hashajtószer előállítására. DR SZTANKAY ABA GYÓGYSZERÉSZ ÉS OKL. VEGYÉSZMÉRNÖK BÁTON. A bejelentés napja 1908 julius hó 21-ike. A jelen találmány tárgya hashajtó szer •előállítására szolgáló eljárás, mely a «Purgó» név alatt közismert hashajtó szer alapanyagául is szolgáló phenolphtaleinnek hashajtó hatásán alapszik. A phenolphtalein hashajtó hatása tudvalévőleg abban nyilvánul, hogy a bélrendszerbe változatlanul bejutott phenolphtalein a bél alkalikus nedveinek behatása alatt, ezen nedvekben részben oldódó nátriumvegyületté, úgynevezett nátron-phenolphtaleináttá alakul át. A phenolphtaleinnek, mint hashajtó szernek a jelenlegi ismert módon való alkalmazása azonban a tapasztalat szerint sok kivánni valót hagy fönn. Főhibája, hogy hatásában nagyon individuális; sok egyénnél rendes adag hatástalan, a nagyobb adag bevétele által előidézett hatás pedig nincs arányban a bevett mennyiséggel. Vannak egyének, kiknél a rendes adag, normális állapotukban, normális hatást idéz elő, míg izgatott lelkiállapotban majdnem teljesen hatástalan. Lázas állapotnál a phenolphtalein teljesen hatástalannak bizonyult. Az ezen hátrányok kiküszöbölésére irányuló kísérletek azon fölismerésre vezettek, hogy e hátrányok nagyrészt annak a körülménynek tudhatók be, hogy a bélrendszerbe változatlanul bejutott phenolphtalein a bél alkalikus nedveinek behatása alatt csak igen kis mértékben alakul át a föntemlített, a nedvekben oldható nátriumvegyületté, míg annak nagy része változatlan állapotban marad. Különösen tapasztalható volt ez hosszabb ideig állott, tehát nem frissen készült phenolphtalein használata esetében. Oka ennek a phenolphtaleinnek a hosszabb ideig való állás folytán létrejött molekuláris elváltozásában keresendő. Hiszen a vegyész előtt nem ismeretlen, hogy különösen a nehezen oldódó vegyületek hosszabb-rövidebb ideig való állás alatt olyan molekuláris elváltozást szenvednek, mely magának a vegyületnek vegyi alkatát nem befolyásolja ugyan, de természettani, gyógyszerhatástani sajátságaira legtöbb esetbén módosítólag hat. A fölismerés alapján — és ez képezi a jelen eljárás lényegét — célszerűnek mutatkozott, hogy a phenolphtaleint nem készen vigyük be a szervezetbe, hanem ott állítsuk elő, tehát olyan vegyület alakjában adjuk be, mely a gyomor savas nedveinek (sósavának) behatása alatt szétbomolva a phenolphtaleint fölszabadítja, hogy azután ez, a bél alkalikus nedveinek behatása alatt, azonnal,
