45363. lajstromszámú szabadalom • Gázkarburátor
_ 2 — ismét közvetlenül a folyadék fölszíne fölött áramlik a esőtoldatokon ár, minthogy ezen út rövidebb, mint a legrövidebb csőtoldatokon át vezető út, melyeknek torkolatai most természetesen a folyadék fölszíne fölött bizonyos távolságban fekszenek, hol a gáz csak kisebb mértékben telíttetnék szénhydrogénnel. A folyadék fölszínének további sülyedésénél a következő hosszabb csőtoldatok torkolatai válnak szabaddá úgy, hogy a gázáram a folyadék fölszínével együtt fokozatosan sülyed. A be- és kiáramlási csövekhez tartozó csőtoldatok számának alkalmas megválasztása útján, a gáz lehetőleg egyenletes telítését érjük el. A be- és kiáramlási csőtoldatok közötti út meghoszszabbítása végett az edényben válaszfalakat rendezhetünk el, amelyek a gázáramot zeg-zúg vagy más alakú pályában kényszerítik haladni. A mellékelt rajzon a találmány tárgyának egy foganatosítás! alakja van példaképen föltüntetve. Az 1. és 2. ábra a találmány szerinti karburátort függélyes metszetben, a 3. ábra fölülnézetben, részben metszve tünteti föl. Az (1) edény vízszintes (2) fal révén két részre van osztva, melyek közül az alsó a szénhydrogén fölvételére szolgál, amelyet a {3) töltőcső útján vezetünk be. Amint a 3. ábrából látható a (4) bevezetőcső két menettel bír, amelyek közül az elsőből az (5) csőtoldat és a másodikból a (6) csőtoldat ágazik el. A (7) csőtoldat a beömlési cső első részének közvetlen folytatássá* képezi. Az (5) csőtoldat hosszabb, mint a (6) csőtoldat, de rövidebb, mint a (7) csőtoldat, mely utóbbi majdnem egészen a fenékig ér. A (8) kivezető cső a bevezető csővel szimmetrikusan van képezve és a (9, 10, 11) csőtoldatok torkolatai ugyanazon magasságban fekszenek, mint a megfelelő (5, 6 és 7) csőtoldatok torkolatai. A be- és kivezető csőtoldatok között (12) válaszfalak vannak elrendezve, melyek a gázáram útjának meghosszabbítására szolgálnak. Ha a karburátort üzembe helyezzük, akkor azt az (A) magasságig folyadékkal (szénhydrogén vagy másféle) megtöltjük úgy, hogy csak a (6 és 10) csőtoldatok torkolatai szabadok. A (4)-nél belépő gáz ennélfogva a bevezető cső mindkét menetén kénytelen áthaladni, hogy a (6) csőtoldaton át a folyadéktérbe a folyadék fölszíne fölé juthasson. A gáz ezután a (12) válaszfalak mentén zeg-zúg vonal alakjában a kivezető cső (10) esőtoldatához áramlik, áthalad ennek mindkét menetén és végül a karburátort elhagyja. Minthogy a gáz a folyadék fölülete mentén vonult végig, ennek folytán szénhydrogéngőzökkel telíttetett. A szénhydrogén elpárolgása folytán a folyadék fölszíne sülyed és idővel a (B) magasságot éri el, amelynél az (5 és 9) csőtoldatok torkolatai válnak szabaddá. A (4)-nél belépő gáz természetesen a rövidebb úton fog haladni és nem fog többé a bevezető cső mindkét menetén végigmenni, hanem a gáz már az első menet után az (5) csőtoldaton át a folyadéktérbe áramlik és ezen keresztül a (9) csőtoldathoz tódúl, amelyen keresztül a kivezető cső egyik menetén áthaladva, a karburátort elhagyja. A telepnek normális terhelésénél úgy a bevezető, mint a kivezető cső második menete használaton kívül marad, minthogy a csövek helyes méretezésénél a gáz mindig a rövidebb úton fog haladni. Ha a folyadék fölszíne a (C) magasságig sülyed. akkor a (7 és 11) csőtoldatok torkolatai válnak szabaddá és minthogy a gáz ismét a rövidebb úton fog haladn; , ennélfogva az mostan közvetlenül a (7) csőtoldattól a (11) csőtoldathoz áramlik anélkül, hogy a be- és kivezető csövek két menetén keresztülmenne. Ha az (A, B, C) fokokat elég kicsinyre választjuk, akkor ezen berendezés révén a gáznak majdnem teljesen egyenletes telítését érhetjük el. Hogy az egyik magasságról a másik magasságra való átmenetet fokozatossá tegyük, ajánlatos a csőtoldatok torkolatait lerézselni (1. ábra) úgy, hogy a gáz már a következő mélyebb csőtoldaton kezd áramlani, mikor a főáram még az előzJ magasabb csőtolda-' ton kénytelen áthaladni. Végül ajánlatos a | csőtoldatok torkolata fölött kis (13 illetve
