45342. lajstromszámú szabadalom • Készülék hajók részére a hajók által megtett útnak önműködő lerajzolására
2. ábra pedig fölülnézete, a 3. ábra az iránytűvel kapcaolt irányító mótor egyik kiviteli alakjának metszete, a 4. ábra pedig fölülnézete, az 5. és 6. ábra, egy a 2. 'és 3. ábrán föltüntetett irányító motorral együtt működő az áram erősítésére szolgáló motornak fölülnézete és átlós irányú metszete; a 7. ábrán az iránytű és irányító mótor közötti villamos kapcsolat vázlatos rajza látható, a 8. és 9. ábra fölülnézetei az iránytű éltérését kiegyenlítő készüléknek, a 10. ábrán egy tengelynek szögelfordulásait átvivő készülék villamos kapcsolásának vázlatos képe látható, a 11. és 12. ábra a 10. ábrán látható készülék motorjának két nézete, a 13. és 14. ábra az ezen motorhoz szolgáló átkapcsolónak két nézete, a 15. ábra a rajzolókészüléknek összerendezését mutatja, a 16. ábra a kormány ellenállásának változásából és a különböző sebességekből származó szabálytalanságok kiegyenlítésére szolgáló készülékkel ellátott rajzolókészüléket tünteti föl, a 17., 18., 10. ábrák a nevezett kiegyenlítőkészüléknek egyes részleteit ábrázolják, végül a 20. és 21. ábra a sebességváltozásoknál a hajó tehetetlenségéből származó szabálytalanságokat kiegyenlítő készüléknek fölül-és oldalnézete. A hajó irányváltozásait átvivő készülék bármilyen rendszerű iránytűvel lehet kapcsolva s így az 1. ábrán föltüntetett iránytű csak példaképen van alkalmazva. Az (1) iránytű tok fölső szélén a (2) gyűrűt hordja, mely a (3) horonnyal van ellátva. A gyűrű falán át (4) platincsűcsok vagy lemezekék nyúlnak a (3) horonyba, melyek a horonynak fölső szélével egy szintben végződnek. A (3) horony valamely a villamos áramot csak kevéssé vezető folyadékkal pl. egy néhány csöpp kénsavat tartalmazó vízzel van megtöltve, a platincsúcsok vagy lemezkék pedig környöskörül egymástól egyenlő távolságban néhány foknyi közökben vannak elrendezve. Az iránytű úszójának közepén az (5) tartó látható, mely a (6) karnak tengelyül szolgál. A (6) kar szabad végén a (7) csúcs van alkalmazva, mely a (3) horonyban levő folyadékba merül, a nélkül, hogy a horonynak falaival érintkeznék. A (6) kar a szélrózsa forgáscsapjával villamos kapcsolatban van. A (4) platinacsúcsok a 3. ábrán föltüntetett irányítómótor csévéjének tekercseivel vannak elektromos kapcsolatban. Ezen kapcsolat olyan (2. és 4. ábra), hogy ugyanazon szorítóval minden negyedik csúcs van összekötve vagyis a (8') szorítóval a (41 , 46 , 49 ), a (82 ) szorítóval a (42 , 46 , 41 0 ) csúcs és így tovább. A 3. és 4. ábrán föltüntetett mótor négy egymástól 90°-nyira elhelyezett (9, 10, 11, 12) csévével (solenoiddal) van ellátva, melyeknek vasmagjai két-két pólust képeznek. A horgony öt (13) mágnesrúdacskából áll, melyek egy dob fölületén egymástól egyenlő távolságban vannak alkalmazva és végükkel két, diamagnetikus anyagból készült homlokgyűrűhöz hozzáerősítve. A (6) karon lévő (7) csúcsnak körülforgatásáűál, amíg ezen csúcs a folyadékban az egyika lemezkétől a másikig halad, a két lemezkével kapcsolt két csévén változó erősségű villamos áram halad át, mely áramerősség azon csévében, melynek (4) kontaktuslemezéhez a (7) csúcs közeledik, nő, míg ellenben a másik (4) lemezkéhez kapcsolt csévében csökken, mivel ezen (4) lemezkétől a (7) csúcs távolodik úgy, hogy a (6) karnak forgatásánál két egymásután következő cséve között a mágneses mezők intenzitásainak eredője a (6) kar forgásirányában eltolódik, minek következtében a kis horgony megfelelő szöggel elfordul. Az áram, mely a csévékben kering, váltóáram, mivel különben a (3) horonyban levő folyadék fölbomlanék ós az áram az iránytűnek eltérítését okozná. Könnyen belátható, hogy nem okvetlenül oly irányító motort kell alkalmaznunk, mint amilyen fönt le van írva, hanem bármely
