45332. lajstromszámú szabadalom • Eljárás lábbelik és egyéb tárgyak gyártásához való bőrök előkészítésére

tinnal való impregnálásában áll, amelyet aztán cserzeni kell. Erre a célra káliumbikrómátnak és sósavnak oldatát használjuk. A sósav szabaddá teszi a krómsavat, amelyet aztán nátriumhyposzulfitnak sósavban való oldatával redukálunk, azután pedig a kezelt bordarabot boraxfürdőben, végül pedig tiszta vízben mossuk. A zselatinnal (magában impregnált bőr törékeny, de az ezt követő kezelés, melynek a bőrt alávetjük és mely lényegileg krómcserzés, azt eredményezi, hogy krómoxid keletkezik, mely a zselatint a bőr rostjain teljesen rögzíti és ezáltal a bőrrostok összeragadását megakadályozza. Ez •utóbbi körülmény folytán a bőr rugalmasságát megtartja és egyszersmind bizonyos merevséget is vesz föl, mivel a sejtüregek csersavas zselatinnal tökéletesen ki vannak töltve. A beáztatott bőr megszáradás után teljes merevségét és keménységét visszanyeri. De azonkívül az így előkészített bőr még azon tulajdonsággal is bír, hogy alakját megtartja. E tulajdonság különösen fontos a lábbeli kemény, merev kéregaljánál és orránál és a gyakorlatban szükségessé teszi a bőrök végleges alakítás után való krómozását, minek következtében azok deformáló erőknek ellenállának, amelyeknek az említett (a) és (b) részek ki vannak téve. Az ismertetett eljárás szerint kezelt bőrből előállított lábbeli eszerint olyan szárból (1. és 2. ábra) és fölsőbőrből (3. és 4. ábra) áll, mely egyetlen darabból készül, kettős vagy vastagított részek nélkül, amelyek különösen munka- vagy sportlábbelinél könnyen a láb föltörését és azonkívül minden esetben a lábbeli fölső részének korai kilyukadását és elkopását vonják maguk után. Mint az 5., 6. és 7. ábrákból látható, SZ3X 6S & fölsőbőr egyetlen darabból is előállítható. Másrészről a találmány szerinti új eljárás azon lényeges előnnyel jár a régivel szemben, hogy a kéregaijnak és orrnak a talppal való összefoglalása szilárdabb. • Jelenleg ugyanis a kéregaljat rendesen a szár és a belső kéregburkolat közé eresztik be, melyek puha és hajlékony bőrből állanak (8. ábra). E három rész vastagsága igen nagy, minek következtében azokat meg kell munkálni, illetőleg (C)-nól meg kell vékonyítani, hogy azok fölszerelhettük legyenek. Ennek folytán azonban a sark szilárdsága éppen ott csökken, ;ahol legnagyobb az igénybevétele. Továbbá e három részösszeszorítása és helyén való megtartása szögezés vagy csavarok segélyével ismét két darab bőr között történik, melyeknek egyike a puha és simított talpbélés, másika pedig az erős, szívós és merev külső talp. Könnyen belátható, hogy ily módon az öt nagyon különböző természetű bőrdarab tökéletesen nem köthető össze egymással. Ellenben a találmány értelmében kezelt bőr alkalmazásánál a bőr megvékonyítása egyáltalában nem szükséges és így azmegtártja eredeti szilárdságát (9. ábra) és egyszersmind olyan összeköttetést ad, amely csak háromféle vastagságú, de azonos merevségű három darabból áll, ami kétségtelenül nagyobb szilárdságot eredményez, ugyanezen előnyt elérjük a lábbeli orránál is. Megjegyzendő, hogy az (a) és (b) részek kivánt merevsége a közönséges és simítási és kalapálási eljárással is elérhető volna i ugyan, azonban az utóbbi eljárás folytán a bőr gyakran megrongálódik és helyenként igen vékonnyá válik, minek következtében, a tökéletes áthatatlanság hiánya folytán a nedvesség behatolhat, a bőr merevségét elveszti és az egész lábbelinek ki nem javítható deformálódását vonja maga után. Ennek következtében a lábbeli idő előtt hasznavehetetlenné válik. Mindezen hátrányok a föntebb ismerte^ tett, zselatinnal történő előkészítés folytán tökéletesen kiküszöbölhetők. Az ismertetett eljárás szerint kezelt bőrök különösen alkalmasak munkacipők előállítására, természetes azonban, hogy azok minden olyan esetben alkalmazhatók, ahol szükség van arra, hogy a bőrdarab egész fölülete, vagy pedig fölületének csak egy